Orosz és szovjet színháztörténeti kiállítás. Katalógus (Budapest, 1957)
I. A forradalom előtti orosz színház
orosz klasszikus operák — köztük Muszorgszkij operáinak és Rimszkij-Korszakov új operáinak — színrevitelével gazdagszik. A zenés színház Moszkvában a prózai színházzal egyidőben, a XVIII. század végén jött létre. Az opera-balett és a prózai együttes néhány évtizeden át egyetlen színtársulatot alkotott és ugyanabban az épületben foglalt helyet. 1824-ben az opera-balett együttes önálló színházként különvált és felvette a Nagy Színház nevet. A Nagy Színház operatársulata már a 80—90-es években is igen erős volt, szépszámú kiváló művésszel rendelkezett. Köztük meg kell említenünk P. Hohlovot, a legnépszerűbb moszkvai baritonistát. A XIX—XX. század fordulóján a Nagy Színház társulatához kerüli F. Saljapini, L. Szobinov és A. Nyezsdanova. Munkásságukhoz fűződik az orosz opera csodálatos felvirágzása, amellyel az első helyek egyikél vívta ki magának a világon. Saljapinnak, Szobinovnak és Nyezsdánovának nem mindennapi szép hangjuk volt. De rendkívüli hangbéli adottságaik sohasem váltak egyedüli jellemző vonásukká. Nagyszerű énekes-színészek voltak ők, akik ragyogó színpadi alakokat teremtettek Nyezsdanova hangjának kristálytisztaságával, csodálatos hangszíneivel, koloratúrájának könnvedségével és tisztaságával ejtette csodálatba a hallgatókat. Rendkívüli esztétikai élvezet volt hallgatni őt. A legfinomabb intonációs árnyalatokkal hozott létre hol megható, hol líraian lágy, hol drámaisággal teli alakokat. Ugyanilyen nagy hatást gyakorolt a hallgatókra L. Szobinov. Tökéletes énekművészete széttéphetetlenül összeforrott drámai, kifejező játékával. Szobinov vokális és szcenikai művészetének alapját a zenei kifejezésmód költőisége alkotta. Előadásmódjának átszellemiiltségével, optimizmusával és líraiságával lenyűgözte hallgatóit. Szobinov énekében a lágyság, gyengédség és melegség nemes férfiassággal és erővel párosult. Szobinov a kultúra fáradhatatlan harcosa, mini ember és mint színész sokoldalúan képzett, számos operaszerepnek alapvetően új értelmezést adott. Lenszkij-e klasszikus példaképpé vált az utána következő orosz énekes-nemzedékek számára F. Saljapin művészetével oly magas csúcsokra emelkedett, amilyenre egyetlen operaénekes sem jutott el. Magának és az orosz operának páratlan dicsőséget szerzett messze az ország határain túl. Nagy tehetséggel megáldott, szélesskálájú művész volt. A színpadon különböző korok, idők és népek tragikus és komikus, történelmi és karakter, fantasztikus és szatirikus szerepeit formálta meg. Rendkívüliek voltak Saljapin külső, színészi adottságai is. Magas, hatalmas, de karcsú termet, kifejező arc, páratlan hang — magas baszus, —- rendkívüli hangerő és csodálatos, nemesveretű hangszín. Saljapint hallgatva egy 44
