Orosz és szovjet színháztörténeti kiállítás. Katalógus (Budapest, 1957)

I. A forradalom előtti orosz színház

5. AZ ALEKSZAN 1>R1 NSZKIJ SZÍNHÁZ A XIX. SZAZAD MÁSODIK FELEBEN ÉS A XX. SZÁZAD ELEJÉN

A pélervári Alekszandrinszkij színház a moszkvai Kis Színházhoz viszonyítva eszmeileg és művészileg konzervatív volt. De a társulat haladó tagjai felvették a harcot a színház eszmei-művészi konzervativizmusa ellen. Ebben a vonatkozásban külön meg kell említeni A. Martinovot — a legnagyobb orosz demokrata-színészt.

Osztrovszkij igen nagyra beesülte Martinovot, aki — Osztrovszkij szavai szereit — a tapasztalatlan drámaíró néhány odavetett vázlatából kész, művészi igazsággal telített alakot tudott formálni. Martinov játékát a pszicholgógiai elemzés nem mindennapi mélysége és finomsága, a tragikum és a lágy humor összefonódása, a szerep precíz, kifejező és élethű megreformálása jellemezte.

Martinov után a pélervári színháznál a színészi mesterség terén elért legnagyobb eredmények három nagy színész — V. Davidov, K. Varlamov és M. Szavina — nevéhez fűződnek.

Davidov csaknem 60 évig dolgozott a színpadon és a legkülönbözőbb szerepekben lépett fel. Legjobb alakításai Gribojedov, Gogol, Osztrovszkij és Turgenyev darabjaihoz fűződnek. Művészetében a XIX. század orosz realista színművészetének legjobb hagyományai öltöttek testet: az alakok belső lényegének feltárása, nagy művészi átélés, a szerep hajszálfinom kidolgozása és a demokratikus tendencia kihangsiilyozása.

Varlamov rendkívüli intuíciója segítségével jó érzékkel tapintott rá alak jainak lényegére. Fizikai adottságai — hatalmas termete és kövérsége — korlátozták ugyan az alak külső megformálásában, de hősei lelkivilágát oly mélyen tárta fel, hogy azok pszichológiailag rendkívül meggyőzőek, életteliek és őszinték voltak. Ragyogó komikai tehetsége nagy népszerűséget b:ztosított számára

M. Szavára éles és finom megfigyelőképességgel megáldott színésznő volt. Rideg, józan realizmussal, idealizálás nélkül rajzolta meg a burzsoá-nemesi világ önző és hiú asszonyait. Szavina tökéletesen értett az átalakulás művészetéhez. Hősnői lelkivilágának feltárásával alakjainak lényegét ragadta meg. világos külső és belső jellemrajzot hozott létre. Játékát mindig a művészi tökély, világos szerepfelfogás, a részletek lakonikus kidolgozása és kifejezőereje jellemezte.

Szavina Davidovval és Varlamovval együtt az Alekszandrinszkij Színház legnagyobb színészei közé tartozott, akik a forradalom előtti években meg védték és megőrizték az orosz színpadi realizmus nagyszerű hagyományait.

AZ ALEKSZANDRINSZKIJ SZÍNHÁZ A XIX. SZAZAD MÁSODIK FELEBEN

A. Martinov (1816—1860). V. Timmin kőnyomata. K. Sz. M. 110 718. sz. Papír, nyomat, 41,5X20,5 cm.

23