Orosz és szovjet színháztörténeti kiállítás. Katalógus (Budapest, 1957)
I. A forradalom előtti orosz színház
3. A MOSZKVAI KIS SZÍNHÁZ A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN Oroszország leghaladóbb színháza csaknem az egész XIX. század folyamán a moszkvai Drámai Színház volt, amelyet 1824-től kezdve „Kis Színház“nak neveznek. A Kis Színház közel állt a haladó társadalmi eszmékhez, és a realista irodalomhoz, közönsége demokratikusabb volt a pétervárinál és ezért műsorát az orosz és külföldi drámairodalom legjobb alkotásaiból igyekezett összeállítani. A moszkvai Kis Színháznak jelentősége a realista színjátszás a lapelveinek megszilárdulásában felbecsülhetetlen. A Kis Színházhoz fűződik M. Scsepkin, a nagy színész, az orosz színpadi realizmus megteremtőjének tevékenysége. A haladó társadalmi nézeteket valló Scsepkin, a volt jobbágy, nemcsak kitűnő színész volt, hanem a színművészet teoretikusa is, ragyogó színészpedagógus, aki a XIX. század legnagyobb orosz színészeinek egész nemzedékét nevelte fel. Scsepkin, a színész, eltéphetetlenül összefűzte nevét Gribojedov és Gogol drámáival. Maga Scsepkin mondta, hogy ezek a nagy drámaírók hatalmas tehetségük erejével emelték őt a művészet magas fokára. Scsepkin szatirikus szí nészi tehetsége Gogol és Gribojedov műveiben bontakozott ki a legnagyobb erővel. Ö játszotta először moszkvai színpadon Famuszov szerepét Gribojedov Az ész bajjal jár című vígjátékában, és a Polgármestert Gogol fiew'zor-ában. Egész életen át dolgozott ezeken a szerepeken és ezekben érte el a társadalmi szatíra legmagasabb csúcsait. Scsepkin színészi skálája igen széles. Nemcsak a szatíra, hanem a humor, a mély líra és a fenkölt pátosz is sajátja volt. A moszkvai Kis Színház nevéhez fűződik P. Mocsalovnak, a XIX. század első fele másik nagy színészének művészi munkássága is. Mocsalov művészetének rendkívüli hatása volt. Az ő alakításában még a közepes melodrámák figurái is tragikus hősökké nőttek. De tehetsége a Shakespeare és Schiller drámákban bontakozott ki teljes valójában. Művészete Hamlet szerepében érte el tetőfokát. Mocsalov Hamletje — bosszúálló, szenvedélyesen gyűlöli az őt körülvevő világot, az elnyomás és igazságtalanság világát, és bosszút All az emberi méltóság sárbatiprásáért. Mocsalov legjobb szerepeiben feltárta az egyén tragédiáját, aki összeroskad az őt körülvevő valóság súlya alatt. Tolmácsolta a legszentebb érzelmeiben, a boldogság és a szabadság iránti vágyában megsértett ember haragját és felháborodását. Ezzel a legnagyobb mértékben kifejezésre juttatta az egyszerű nézők hangulatát és érzelmeit, akikben egyre jobban növekedett a gyűlölet az egész feudális-jobbágyrendszeren alapuló önkényuralom ellen. A. Gercen, a nagy orosz forradalmi demokrata azt írta, hogy: „Scsepkin és Mocsalov, kétségkívül a legjobb színészek mindazok közül, akiket 35 év alatt egész Európában láttam. Mindketten magukban hordják az orosz ember természetében rejlő azon titkos erők és lehetőségek jegyeit, amelyek szilárddá teszik hitünket Oroszország jövőjében.“ 14
