Orosz és szovjet színháztörténeti kiállítás. Katalógus (Budapest, 1957)
II. Szovjet színház
A SZOVJET SZÍNHÁZ ÉLETE A szovjet színház valóban lömegjcllegü és népi jellegű művészet. Már a forradalom első napjaiban szélesre tárta kapuit az egyszerű dolgozók — munkások, parasztok, katonák, — elölt. Ez a csodálatosan fogékony és hálás közönség forró együttérzéssel fogadott minden szabadságszeretetet hirdető szót, es a színpadi hősök nemeslelkű harcát az emberi igazságtalanság és gonoszság ellen. A szovjet kormányzat határozata nyomán a színházak állami irányítás alá kerültek, a nép tulajdonává lettek. A későbbi években a Szovjetunióban mind szélesebb létegek fordullak ér deklődéssel és szeretettel a színház felé. Színházak létesültek úgyszólván az ország valamennyi városában, és számos faluban is. Olyan kisebh helységekben pedig, ahol még nincsen állandó hivatásos színház, időközönként vendégszereplő színészek tartanak előadást. Különösen nagy jelentősége van a színházak és színészbrigádok vendégszerepléseinek a falvakban és a szűzföldeken. A Szovjetunió amúgy is mérhetetlenül nagyszámú színházi 'közönsége többszörösére növekszik a rádió, a televízió és a filmszínházak révén, amelyek ugyancsak közvetítik a szovjet színházak legjobb előadásait. A szovjet nép óriási érdeklődéséről a színház iránt, tanúskodik az a tény is, hogy számos fővárosi és vidéki produkció, sokszor évekig nem kerül le a műsorról és többszáz, olykor ezren felüli előadást is megér. Nagy szeretettel és megbecsüléssel veszik körül a színészeket és a színház lobbi dolgozóit is, akik együtt élnek az országgal, a néppel. Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük, hogy számos szovjet színész került a nép bizalmából felelős társadalmi pozíciókba, az államigazgatási szervekbe, a Szovjetunió, és a nemzetiségi köztársaságok Legfelső Tanácsába, a városi és a területi tanácsokba stb. A szovjet színész intenzív alkotó munkát végez, szüntelenül dolgozik és tanul. Rendelkezésére állnak kitűnő szakkönyvtárak, színházi múzeumok, különféle tudományos és szakmai társaságok. A színházak és színészek munkáját nagymértékben elősegítik a szövetségi köztársaságok többségében már megalakult Színházi Társaságok. Közülük a legjelentősebb az Összorosz Színházi Társaság, (V. T. O.), amelynek vezető tisztét immár több, mini negyven éve az egyik legöregebb színésznő, A. A. Jabloeskina (a Szovjetunió népművésze) tölti be. A színházi dolgozók klubjai, s köztük különösen a nagyobbak — a moszkvai Központi Színészklub, a leningrádi Színészotthon és a Művészeti Dolgozók Központi Székháza — segítik szorosabbra fűzni a színészgárdán belüli kapcsolatokat és otthont, pihenést biztosítanak az alkotó művészeknek, lehetőséget nyújtva számukra a tapasztalatok kicserélésére is. A színházi kiüli* 115
