Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Működéstani cikkgyűjtemény (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 7., Budapest, 1964)

Krc: Új színházi műhelyek és raktárak a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban

Kosicén a gyártott diszletek 70 %-át szétbontják (az állandó repertoáron kivUl, mig a jelmezeket a raktáron hagyják). Egy időben az alábbiakat mutatták ki: 3 kiselejtezett kiállítás, raktáron 109, repertoáron 49. Kosicénél ezenfelül említést érdemel a raktározás igen jó megoldásából következő előny és a jelmezszállitás gépesített módja, ami lehetővé teszi, hogy a nyilvántartást és a kölcsönzési ügyvitelt (más szervek részére) egyetlen személy végezze. Zárszó a) Országunk területén is megmutatkozik a több szinpad számára egy városban (Bratislava) centralizált szinházi gyártás előnyössége és kedvező volta, anélkül, hogy kárára lenne a képzőművész művészi színvonalának. Az előny elsősorban a jobb gépi felszerelés és teljesebb kihasználásának lehetőségében, az anyag gazdaságosabb felhasználásában, az előzetes kalkulációk tökéletesebb kidolgozásában, a mühelyi munkafolyamatok időbeli felbontásában, az adminisztratív dolgozók viszonylagos megtakarításában és nem utolsósorban a legigényesebb rendezői-tervezői munka kivitelezésének lehetőségében jelentkezik. Ugyanakkor azonban az is megmutatkozik, hogy elvben nem célszerű az összes műhelyeket a színházépülettől messze fekvő helyeken koncentrálni, főként nem a jelmezszabó műhelyeket, mert a művészeti dolgozóknak valóban kevés idő áll rendelkezésre és a jelmezpróbák elég sokat vesznek igénybe (a jelmezt legalább háromszor kell próbálni). b) Az alapvető, de korlátozott mennyiségben beszerezhető gyártási anyagok felhasználásában be kell tartani az általános takarékosságot és szorgalmasan kell keresni az utat pótlásuk lehetőségei felé. Ugyanakkor uj technológiai eljárásokkal ki kell bőviteni az anyagalapot és tovább kell könnyíteni az emberi munkát, mint ahogy ezt pl. a mintaszerűen vezetett kosicei jelmezraktárakban teszik. c) A táj színházaknál a szinház művészeinek és műszaki dolgozóinak szállítása távolról sem jelentéktelen probléma, s nem is kellemes ügy. Az autóbuszok egy részt többnyire régebbi típusúak, úgyhogy nem felelnek meg tökéletesen a zökkenőmentes és kényelmes utazás követelményeinek. A járási bekötő utakon gyors ütemben használódnak el a jármüvek. Főként télen, de általában rossz időjárás esetén a művészek és műszakiak fokozottan vannak kitéve a fertőző betegségek veszélyének, éppen a tájtevékenységből kifolyólag, amely pedig annyira fontos sok körzetünk területe számára. A művészi szereplés előtti fárasztó utazás semmiképpen nem fokozza az együttes és egyén teljesítményét.