Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Működéstani cikkgyűjtemény (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 7., Budapest, 1964)

Két új csehszlovák állami szabvány

re is. A befejező rész feltünteti a világitási berendezés és a szinpad vil agitas szabályozására szolgáló berendezés sémáját. Az épület üzemeltetési követelményeit nézőtéri és szinpadi részre osztja fel a szabvány. A nézőtéri rész magában foglalja az összes közönségforgalmi helyiséget, a nézők száma alapján előirja az előcsarnok felületméretét és egyben megáilapitja a pénztárak számát, ugyancsak a szinház nagysága szerint. A nézők ruhatárainak szentelt további fejezetekben az előírás különös figyelmet fordit a ruhatári pultok méretére. A nézők száma szerint előirja a ruhatári pultok legkisebb szükséges hosszát is, amelyek kizárják a ruhák megrongálódását vagy a sérülések előfordulását. A társalgóknál a szabvány m

3-ben határozza meg a nagyságot, esetleg a dohányzók számát, a büfék felszerelését és utal az élelmiszerárusitás egészségügyi előírásaira. A nézők száma alapján megállapított dohányzóban hangsúlyozza a gépi szellőzőberendezés szükségességét. A szinház magvát képező nézőtér nagyságát az 1 nézőre előirt felület szorzatával, valamint a legalacsonyabb rész minimális magasságával határozza meg. A néző jó látása, kényelme, továbbá helyének akadálytalan és zajmentes elérése érdekében a szabvány részletesen leirja és képen szemlélteti a nézőtéri ülőhelyek nagyságát, fajtáját, elhelyezését és megfelelő táblázat szerint megállapítja az egy sorban elhelyezhető székek számát is. Az egyes széksorok közötti szabad átjárást a szinház nagysága (uj épületeknél), illetőleg az átalakított színházakban a minimális szélesség szabja meg. A közlekedési utvonalak szélességét pedig a vészkijárat megközelitési lehetőségeivel összefüggésben álLapitja meg. E fejezet zárórészében gondol a hivatalos páholyok elhelyezésére és felszerelésére. A zenekari árok nagyságát felületméretben a zenészek száma határozza meg, mélységét pedig a szinpad padlószintjének és a zenekari árok legalacsonyabb pontja szintkülönbségének maximuma. A szabvány a kiegészítő (és kisegítő) helyiségeket, elsősorban az elsősegélynyújtás helyiségeit, a nézőtéri felügyelői szobát, rádiófülkét, televíziós fülkét is szabályozza. A nézőtéri rész közönségforgalmi részét a nézők számára szolgáló aluljárókról, lépcsőházakról, az üzemi jellegű lépcsőházakról, lépcsőházi korlátokról, lépcsőházi fordulókról, nézőtéri ajtókról, a nézőtéren és nézőtéren kívül lévő korlátokról és a föld szinten lé vő lépcsőfokokról szóló rendelkezések egészítik ki. A második, szinpadi rész gyakorlatilag minden egyebet magában foglal. A szinpad méreteit, a játéktér méreteinek a többi tér méreteitől való függőségét, a mellékelt táblázaton lévő képes szemléltető tartalmazza. Az ábra meghatározza az oldalszinpadok és a hátsó szinpad alapvető méreteit is, tekintettel a gépesités fajtájára és fokára, valamint a szinház üzemének jellegére. Külön fejezetet szentel a szabvány a zsinórpadlásnak, mégpedig nemcsak nagyságát illetően, hanem a gyúlékony és nem gyúlékony anyagoknak a zsinórpadlás rácsánál való alkalmazása és a rács fedése szempontjából is. A továbbiakban a szabvány megállapítja a szinpadi hidak legkisebb szabad átjáró szélességét és a szinpadi világitási hidak szélességét, a szabad belmagasságot, a horlzontpálya karbantartására szolgáló munkakarzat elhelyezését, a szinpadi hidak padlójának teherbiróképességét, az első világitási hid padlójának magas-