Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Működéstani cikkgyűjtemény (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 7., Budapest, 1964)

Kouril tanulmányaiból: A szcenográfus munkamódszere, a darab szcenográfiai elemzése, a szcenográfia elméleti kérdései

egyezően (tehát kb. 150-160 cm-nyire a szinpad padlószintje fölött) választjuk meg, a nagyobb szinpadokon a második esetet választhatjuk (tehát kb. 190-200210-220 cm magasságot),a portálnyilás magassága szerint. A perspektívát azután a szokásos módszerrel szerkesztjük meg. Ebből vezetjük le a relief alkotórészeinek méreteit is. A darab szcenográfiai elemzése során tiszteletben kell tartanunk a szerző elképzelését, különösen, ha a darab cselekményébe és a cselekvő személyek szövegébe van foglalva. Persze nem szabad magunkat szolgai módon alárendelnünk, hanem az alkotást a szinészek és a rendező egybehangzó szándéka szerint kell megformálni. Ez esetben olyan eredményre jutunk, amelyről a néző elismerőleg állapítja meg, hogy alkotóeleme a darab cselekményének. Sikerül majd kialakítanunk a művészileg telitett, de a szinész művészi munkáját alátámasztó hátteret. A színpadkép kompozíciója során a szinpadi térbe különféle részleteket helyezünk, amelyekkel a történés helyét jellemezzük. A néző ennek megfelelően értékeli a kort, a helyzetet, a népi jelleget és a színpadkép összes egyéb tulajdonságait. Rámutattam már, hogy fontos elképzelni az egészet és jelentős mértékig kialakítani a helyzetét, esetleg csak a források alapján is. Már azáltal, hogy megválasztjuk a tér bizonyos kivágását és a bepillantás irányát, megadjuk a kompozíció alapját. Minthogy kiterjedt tér hatását kell elérnünk, a nézőnek valami olyat kell bemutatnunk, ami a valóságnak megfelelő méretekben a szinpadon nem létezik, a tárgyak és a tér megtestesitésének különböző módszereit választjuk. Egy részt plasztikusan ábrázolunk, egy részt festett technikával. Közben az elemek kompozicióbeli elrendezését olyan mértékben egyszerűsítjük, hogy az fölösleges aprólékosságával ne vonja el a néző figyelmét a darab cselekményéről. Ha nem is hagyjuk el a realizmus és a valószerűség talaját, 1e belekerülünk a naturalizmusba, akkor a dolgok hü és eleven érzékeltetése agyonüti a darabot. Érvényes ez mind az intérieurre, mind az exterieurre. Végül még egy dologra kell figyelemmel lennünk:a mindig plasztikus szinészi alak, játék során, találkozik a szinpadi tárgyakkal. A kis szinpadon a tárgyaknak plasztikusoknak kell lenniük, hogy ne törjön meg a valószerűség benyomása. Végül legyünk tudatában, hogy a diszlet perspektívájának alkotóeleme a szín is. Harmóniája elsősorban az ábrázolt történelmi korszak színskálájához él a népi jelleg színskálájához igazodik. Néhányszor már emiitettem, hogy igen fontos, milyen térkivágást választunk. Ezt a szinpad nagysága befolyásolja. Nehézségek támadnak főképp a falusi szobák belsejének ábrázolásánál, amelyek a szinpadon természetellenesen tágasnak látszanak, ha mélységüket és a részletek elrendezését nem választjuk meg helyesen. A közepes nagyságú szinpadon segítésünkre lesz a nagyobb tájkivágás megválasztása és könnyen érjük el a valóság látszatát. Ha be akarjuk tartani a valószínűség mértékét, ha nem akarjuk, hogy a néző a szinész szinpadra lépésekor azonnal felfedezze az emberi alakhoz viszonyitott tárgyak méretarányaiban az összes helytelenségeket és ellentmondásokat, a szinpadon csupán a térkivágást kell beépítenünk. Sok múlik azon, hogyan választjuk meg ezt. Olyan bepillantást és kivágást kell választanunk, amely megadja a belső tér tipikus jegyeit, ame-