Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Működéstani cikkgyűjtemény (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 7., Budapest, 1964)

Kouril tanulmányaiból: A szcenográfus munkamódszere, a darab szcenográfiai elemzése, a szcenográfia elméleti kérdései

Ez nem csupán mérték, de meghatározza a "tünési pont" helyzetét is a szinpadon a plasztikus elemek és a festett perspektíva szempontjából. Ezt az általánosan ismert, de nem mindig tiszteletben tartott igazságot még a következőkkel egészithetjük ki: a tárgyak tényleges nagyságát csak a szinpad elülső'határától mért távolságuk alapján lehet felfedni. Ez egy olyan képzeletbeli sik, amelyet a padló elülső széle, az un. rivalda és az épitészeti keret határoz meg. Ehhez azonban meg kell lennie a tapasztalatból jól ismert mértéknek. A szinpadkép méreteit legkézenfekvőbb az emberi alakhoz viszonyitani, amelyet minden esetben megtalálunk a szinpadon. J. Craig beszélt arról a kétségtelen igazságról, hogy a szinész domború testét nem lehet a festett sik vászon mellé állitani, hogy a szinpadon szükség van szobrászatra, épitészetre és három kiterjedésű tárgyakra. Csupán, az épitmények közötti szakaszon, a távolság érzékeltetésére engedte meg a tájat ábrázoló szines vásznat. Craig nem a szinpadi térség valószerütlenségének volt szószólója, ellenkezőleg, kompozícióban realizmusra törekedett, természetesen a maga kifejezésmódján. Egy másik tanulmányomban már kifejtettem, hogy a legmegfelelőbb emelvényrendszer az, amely a lépcsőfok20 cm-es magasság és 30 cm-es mélységméretéből van levezetve. Fel kell hivnom azonban a figyelmet, hogy a méretrendszer önmagában nem üdvözit. Egyedül a lépések és embermagasságok egyszerű szorzatával nem lehet harmonikus és kompozicióbelileg kiegyensúlyozott színpadképet elérni. Voltak kísérletezések ilyen elméletek felállítására,de óvakodni kell tőlük. A szinpad méretarányainak elve különféle uj problémákat és nehézségeket vet fel. Vegyük szemügyre a díszlet elméleti fejlődését és azt a három egyszerű dolgot, amelyek a darabok többségében előfordul: az ajtót, a fatönköt (ülőhelyet) és a fát (a valóságból ismert korlátozott magasság). Tegyük fel, hogy a három dolog közül egyet sem lehet kihagyni, mert szükségesek a szöveg realizálásához és a szinész számára nélkülözhetetlenek. (Az ajtón kell bejönnie, a fatönkön kell ülnie vagy állnia és a fa törzsének kell támaszkodnia.) A szinpad negyedik eleme a szinész alakja lesz, amely egyúttal mértékegysége minden dolognak és magának a szinpadtérnek is. A szinész és a cselekvés dönti el, hogy a szinpadon melyik tárgy legyen plasztikus és anyagból való. Elsősorban, amelyek közvetlen kapcsolatba kerülnek a szinésszel. (A fatönknek, az ajtónak és a kunyhó falának nem szabad remegnie és igy elárulnia vászoneredetét.) A szinpad többi része lehet közönséges festett vászondiszlet,a háttér pedig festett lógóháttér. A plasztikus és sik dolgok ilyen megoszlása, az alapos átgondolás, a szinész és a rendező munkájával való szoros kapcsolat, nagymértékben hozzájárulnak a diszlet meggyőző erejének és valószerüségének megteremtéséhez. A szinpad különféle tipusaiban változik a szinész magasságának viszonya a tárgyak méreteihez és a portál magasságához. A legkisebb típusnál a fatönk (az ülőhely) a portál magasságának 1/6-a, a második típusnál 1/8-a, a harmadiknál 1/10-e, az utolsónál pedig 1/12-e. A fatönk (ülőhely) méreteinek aránya az ember magasságához nem változott. A tárgyak és az ember magasságának a portál magasságához való viszonya változik. Változik a tájkivágás is a háttérben, növekszik az égbolt, jobban lehet látni a fák koronáit. A nagyobb szinpadon