Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Működéstani cikkgyűjtemény (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 7., Budapest, 1964)
Bellus: A mozgatható színház problémája Csehszlovákiában
Bellus, Emil ak. : A MOZGATHATÓ SZÍNHÁZ PROBLÉMÁJA CSEHSZLOVÁKIÁBAN 7/7/1963. Problem mobilného divadla v CSSR. Acta Scaenographica 1962. május Nemzetközi horderejű kérdés: hogyan lehetne a művészetet a társadalom széles rétegei számára minél hozzáférhetőbbé tenni. Az építőművészek nemzetközi szövetsége - az LIA - felkérte a világ valamennyi épitőmüvészeti főiskoláját, hogy hallgatóiknak a mozgatható szinnázra készített terveit terjesszék elő az LIA által kiirt pályázatra. Az UIA a pályázóknak semmilyen pontos feltételt nem szabott, csupán azt, hogy a színháznak össze-, illetőleg szétszerelhetőnek kell lennie és alkatrészei tehergépkocsikon vagy vasúton szállitnatók legyenek. A helyek számát ko. 500 nézőre kell tervezni. Ezenfelül a nézőtéri termen kivül tervezni kell a művészek számára öltözőt, toaletteket, kis műtermet (műhelyt) és néhány irodát. A terv kidolgozásánál szem előtt tartandó szempontokat az LIA a következőkben jelölte meg: 1. a könnyű össze- és szétszerelés, 2. az épitmény súlya, 3. a szállítás módja, 4. a védelem a külső időjárási behatások ellen, 5. fűtés, 6. világítás, 7. térkialakítás, 8. a szinpad tipusa (a proszcénium nem kötelező), 9. vészkijáratok, 10. filmvetítés lehetősége, 11. elhelyezés lehetősége. A mozgatható szinházra beküldött legjobb terveket közölték és röviden értékelték a Brit Építőművészek Szövetsége angliai vezető lapjában, a The Architect c. folyóiratban. Közöttük az ötödik helyen közölték az egyik csehszlovákiai, pozsonyi tervet is. A beküldött tanulmánytervek igen különbözőek voltak. Döntő tényező a konstrukciós özerkezet mobilitásának és a várható üzem tartalmának felfogása volt. A benyújtott terveket ennek alapján három fő megoldási irányba lehet sorolni:
