Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Működéstani cikkgyűjtemény (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 7., Budapest, 1964)

Kouril: A szcenográfia fejlődésének perspektívái - Hozzászólások A szcenográfia fejlődésének perspektívái című előadáshoz

az osztály, ahová beosztottuk őket, csakhamar valamennyi többi osztályt jóval megelőzte. Nehezen kapunk tanulókat a színházba. Egyes hivatalos tényezők valamiféle kisebb értékű munkahelynek tekintik a szinházat és ennek megfelelően a rosszabb tanulmányi eredményű tanulókat helyezik hozzánk. E tekintetben több megértést kérünk a hivatalos szervektől. Különösen nagy a hiány a szinpadi műszaki dolgozókban. A műszaki dolgozók képzettségi színvonalának emelése érdekében megtettük az első lépéseket, de gondolkoznunk kellene azon, hogyan tehetnénk szert főiskolai vagy legalább technikai végzettségű dolgozókra. A fizetések vonatkozásában mindenképpen az az érzésünk, hogy a kultúra elmarad a népgazdaság többi ágai mögött. Ez is oka annak, hogy a színházakban a műszaki munka valahogy pang. A nézőből kiváltott művészi élménnyel kapcsolatban az a véleményem,hogy szcenográfiánkban a technikai gondolkodás uralkodik. Ez inkább az újdonságok hajhászását és sokkal kevésbé az alkotó jellegű munkát jelenti. Egész sor olyan képzőművészünk van, akik igyekeznek valami ujat létrehozni, de náluk is elsősorban az újdonság hajszolása ez, nem pedig a mélyebb élményre törekvés. A Szcenográfiai Laboratórium munkájának magas színvonalával fontos szerepet játszott és tulajdonképpen meghaladta azt a szintet, amely a szinházak ban és általában az életben uralkodik - ti. nincs ellensúlya az esztétika, a művészien felfogott inszcenálás területén. A szinházépités koncepciójával kapcsolatban bizonyára mindannyian érezzük, hogy a hagyományos szinpad valahogy köt bennünket. Egyelőre nem sikerült áthidalnunk azt az ellentmondást, hogy a régi világ épületei nem felelnek meg a mi követelményeinknek, de mivel munkánk érdekes, a közönség nem érzi, hogy az épület elmaradott lenne. Mi magunk azonban érezzük, hogy ez a munka stilusbelileg nem tiszta, hogy csupán bizonyos kompromisszum és mindannyian azon gondolkodunk, milyennek is kellene lennie a szinházépületnek. Be kell vallanunk, hogy e tekintetben káosz van a fejünkben. Számomra az látszik ésszerűnek, hogy a szinháztérség elrendezésének a mux'észi szemléletből, az eszmei magból kell kiindulnia, mert e nélkül nem épithetünk fel megfelelő színházépületet. A probléma abban van, hogyan épitsük meg a szinházat, hogy elrendezése megfeleljen valamennyi rendezőnek. Tapasztalatból tudjuk, hogy minden beavatkozásnak messzeható következményei vannak és nem vagyunk mindig biztosak, vajon az eredmény arányban áll-e a befektetett költségekkel. A szinpadtérség uj elrendezésére irányuló törekvés elsősorban tőlünk képzőművészektől és technikusoktól indul ki. Jó lenne ezt a törekvést felidézni a másik oldalon, a rendezőknél is. A szinháztérnek az egyes rendezők munkájához való alkalmazása jelentős kiadásokkal járna, amelyek bizonyára nem térülnének meg, ha meggondoljuk, hogy egy-egy rendező 5-10 éven át dolgozik.