Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Működéstani cikkgyűjtemény (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 7., Budapest, 1964)
Bablet: Hol áll a színház a modern társadalomban
körülményeit érti. Komoly átalakitásra szorulnak a szinházak nézőterei is: lehetőleg egységes belépti dijak,minden megkülönböztetés kiküszöbölése az egyes nézőkategóriák között, valamennyi hely legyen kényelmes és biztositsa a kifogástalan látást. Az uj szinházak befogadóképessége ne haladja meg az 1200 főt, sőt - véleménye szerint - az ideális szinház legfeljebb 750 fő befogadására épül. Nelson Paul véleménye szerint a szabadidő-mozgalom korunk legnagyobb találmánya. Az embereknek több az idejük, kevesebbet dolgoznak, az általános életkor fokozódik és igy a felesleges szabad idő lekötésére a szinház kívánkozik ideális megoldásként. A szinház tehát nem szórakozóhely, hanem kifejezetten didaktikus eszköz, harci eszköz, amely felvilágosit és tiszta látást biztosit. Sonr el, Pierre szerint a közönség és a szinház egymást keresi. Különféle helyeken, különféle órákban, különféle igényekkel várnak egymásra. A színház helye feltétlenül a város kulturális tevékenységi körén belül jelölendő ki. Villiers, André szerint a szinházi épitészet problémája a néző és a szinész interracionális pszichológiájában rejlik. Emlékeztetett azokra az átalakulásokra, amelyeken a szinház a XIX. század vége óta átment. Az olasz rendszerű szinpadi elv ellen irányuló forradalom számos uj elképzelés megszületéséhez vezetett, de a "minden áron" elérendő eredetieskedést feltétlenül el kell utasitani magunktól. Éles vita fejlődött ki az előadó és a körszinház hivei között, amely azonban nem torkollt megnyugtató kies end ülésbe. Mielziner, Jo, a szinházi építészetnek szociális és gazdasági hatásáról beszélt. O is elutasitja a tul nagy befogadóképességű szinház gondolatát. Véleménye szerint a ma szinházának csak akkor lehet értéke, ha hármas alko tó tevékenységből fakad: az épitészet, a szinháztechnika, és a dramaturgia öszszefogásából. Southern, Richard, a nyitott szinpad szenvedélyes védőjeként beszélt és azt állitotta, hogy csak ez a szinpad felel meg a drámai produkció evolúció jának és ugyanakkor azt bizonyította, hogy a nyitott szinpad kifejezetten angol tradició. Alléo, René véleménye szerint a mai szinház mindenekelőtt meghatározott funkció szolgálatában álló szerszám, méghozzá gyakorlati és hatékony szerszám, amely egyaránt rendelkezésre áll a rendezőnek és a közönségnek. Uj szinházépületi elképzeléseit vázolta fel, amelyek lényege abból áll, hogy olyan szinházat kell épiteni, mely két, egymástól eltérő befogadóképességű, de közös szinpaddal határolt nézőtérrel rendelkezik. Ezen a szinpadon koncentrikusan forgó kettős szinpadrendszert épit ki, amely a folyamatos változások sima végrehajtását teszi lehetővé. Albert, Edouard gigászi méretű kulturális központ épitését javasolja, amely nemcsak szinházat, hanem kiállitási helyiségeket, ifjúsági könyvtárat, előadói, gyülekezési és egyéb helyeket illetve helyiségeket, tánciskolát, továbbá nagyméretű diszlet és kosztüm készitő műhelyeket foglal magában. Ruhnau, Werner mindenben a művészet és a korszerű technika feltétlenül kölcsönhatásban álló fejlődését tartja szem előtt. Véleménye szerint meg kell szüntetni a szinpad, a nézőtér és a szinpadi előtér tradicionális elválasz-
