Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 4. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 5., Budapest, 1962)

Az egyes zajokról és előidézésükről: /Szemelvények/ - A vonatzaj

Az összes hangutánzó eszközök, a dob és a "hang-bádog" kivételével, könnyűek, hordozhatok, kezelőik egyedül is fel tudják állitani a színpadon. A felsorolt eszközök a következő sorrendben kapcsolódnak be a működésbe: "Hang-bádog" Az adott esetben ennek az eszköznek feladata a távolból hallat sző vonat hangjának utánzása, mind a közeledés, mind, bizonyos ideig, a távolodás ideje alatt a hang aláfestése. A "hang-bádog", a dobhoz hasonlóan, a zajok színpadra alkalmazásánál sok esetben mint kiegészítő elem szerepel, különféle zajoknak szolgál hátterűi. A "hang-bádog" működése A faállványra felakasztott "hang-bádog" ütések által jön működésbe, amelyeket kezelője mindkét kezével mér rá. Az ütések a tetőfedő bádoglap középső részére essenek erősen, egyenletesen, ahogy a hangerő megkívánja. A bádogra mért ütéseknél a kézfejnek olyan a tartása, mint a zongoristáé,amikor egy-egy akkordot Ut le a zongorán, vagyis a két kéz ujjai legyenek szétterpesztve és kissé behajlítva. A bádognak lágyan és bársonyosan kell szólnia, ezért az ütéseket az ujjpámákkai és nem a körmükkel végezzük. A hang erősítése és gyengítése a kézfejjel végzett ütések erejének szabályozásától függ. A nagydob "dübörgő" A mozgásban lévő vonat hangjának visszaadásánál a dob kisegítő eszközül szolgál. Hangjának színezetével az egész zajnak nagy erőt és komoly hatást kölcsönöz. A nagydob-dübörgő különféle típusait ismerjük.