Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 4. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 5., Budapest, 1962)

Popov hitvallásai "A zajok és hangok a színdarab szerves részei."

 Moszkvai Művész Szinház előírásai minden kezdő színészt arra köteleznek, hogy résztvegyenek a zajok előállításában. A művész-fiatalság többsége megérti, hogy minél tehetségesebb valamelyik szinész, annál sokoldalúbb ez a tehetség. Ebből a szempontból bizonyára meggyőző példaként szolgálnak Moszkvin fentebb idézett szavai* A színház zajmesterének vállán nagy és felelősségteljes munka nyugszik. A rendezővel együtt az a feladata, hogy pontosan meghatározza a legfontosabb zajokat és hangokat, pontosan előirja a zajkiséret legfontosabb feladatait, vagyis más szóval a zajmester kötelessége, hogy "megírja a színdarab zajpartituráját". A dramaturgokat néha magával ragadják a zajhatások egyre növekvő lehetőségei és megfeledkezve arról, hogy a zajkiséretnek mindenben harmonizálnia kell a rendezés alapvető eszméivel, túlterhelik a darabot a zajhatásokkal. Ezt azonban mindenképpen kerülni kell. A műben előforduló zajokat és hangokat jellegzetes partiturában kell lerögzíteni. Ebben a partiturában pontosan meghatározzák azt a szerepet, amelyet minden egyes zaj-szerkezet játszik, pontosan előírják müködésbelépési időpontját,hangzásának jellegét, időtartamát stb. Igen sok olyan eset akad, midőn a zajmesternek egyenesen feltalálónak kell lennie. Ilyenkor eddig még megoldatlan feladatokat kell teljesítenie és bármilyen nehéz is az előtte álló célkitűzés, meg kell találnia a helyes megoldást. Legyen szabad saját gyakorlatomból példát említeni. Az egyik műben nagylétszámu lovassági egység jellegzetes pata-dobogását kellett utánoznom. Miközben kerestem e jellegzetes zaj létrehozásának lehetőségeit, agyamban számos, különféle szerkezetet sorakoztattam fel, de a gyakorlatban egyik sem bizonyult kifogástalannak. Végül is a véletlen segített ahhoz, hogy megoldjam feladatomat. Mindez abban az időben történt, midőn Moszkvában még bérkocsisok dolgoztak. Egy szép napon, midőn az utcán jártam, álló-bérkocsit pillantottam meg. Odamentem a lóhoz, felemeltem első lábát és figyelmesen vizsgálgattam a patkót. "Vajon miért van az, hogy a te patkód zaja olyan természetes, az én szerkezeteim pedig nem adnak igazi hangot?" - gondoltam. Amint alaposan megvizsgáltam a ló patáját, hirtelen eszembe jutott, hogy a pata alsó része tulajdonképpen nem más, mint