Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 4. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 5., Budapest, 1962)
Az egyes zajokról és előidézésükről: /Szemelvények/ - A vihar hangjai
A távoli dörgést kétoldalú "morgódobon", kétoldalú gömbverőkkel való gyakori pergetéssel, "tremolo" fogással kell előidézni. Ezen esetben a hang nagyon gyenge, a hangerő állandóan növekvő és csökkenő hullámzásával. Az ilyen dübörgés többször jelentkezik és hangereje minden alkalommal növekszik. A továbbiakban a dübörgés a mennydörgés nem nagyon erős ütéseivel változik, melyet ugyanazon kétoldalú dobverő kettős, majdnem egyidejű ütései idéznek elő, azután "tremoloVfágssal hosszú és hangzás il ag lágy dübörgésbe megy át. Ilyen ütésnél a kétoldalú dobverő a dobra először a kezelőhöz közelebbi /gömb/, majd távolabbi végével esik rá. Végül a mennydörgés közeli, nagyerejü ütése következik. Ezt ugyanazon dobon idézik elő, azonban két nehezebb verővel. Először a balkéz verője esik rá a dob membránjára, azután félperces késéssel a jobb kéz verője. Közvetlenül a dóbverők ütése után azok működése "tremolo"ba megy át, mely hangerőben lecsökken a nagyon gyenge hangig, aztán ismét nagyon nagy hangnövekedést ér el, mig végül elcsendesedik és a hang teljesen elhal. A mennydörgés közvetlen közelben történt és száraz kisülésnek nevezett csapását három zajelőidéző készülékkel csinálják: kétoldalú "morgó-dobbal", "nagy recsegővel" és "bádoglemezzel". Ezeknek teljesen egyid3jüleg kell működniök. Ezen készülékeket ugy állítják fel, hogy a "bádoglemez" és "nagy recsegő" kezelői jól lássák a dob kezelőjét, minthogy ez ennek a csoportnak a vezetője, mig a vezető a rendező segédjének valamely előre megállapított jelére lép működésbe. A "morgó dob" működése a szóbanforgó eeetben semmiben sem különbözik az előző ütésektől, csak a kezelő sokkal erősebben üti, számításba véve azonban az ütés erejének határát, nehogy a dob bőrét átüsse. A kezelő valamivel az üté s előtt magasra felemeli a dobverőt és ütésre készen tartja. Ezen készülék csoport többi kezelői figyelmesen ügyelnek a vezetőre. A kellő pillanatban a kezelő a vezetőhöz hasonlóan a két dobverővel kis lendületet vesz felfelé, majd a már emiitett sorrendben ütést mér a dobra; először bal, majd jobbkezével üt. Ezzel egyidejűleg, késedelem nélkül működésbe lép a "nagy recsegő" és a "bá<*~>elemez".