Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 4. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 5., Budapest, 1962)

Popov hitvallásai "A zajok és hangok a színdarab szerves részei."

összefoglalásként ismét csak: megállapítom, hogy a korszerű zajképző eszközök minden kiválósága ellenére is még mindig a primitiv, saját műhelyben elkészitett szerkezetek használatát ajánlom. Ezek olcsók és könnyen elkészíthetők. A nézőben felmerülhet az a kérdés, hogy az első pillanatra talán egyszerűnek látszó zajok és zörejek létrehozására miért kell ilyen meglehetősen terjedelmes könyvben ismertetni a szükséges berendezéseket, felszereléseket stb. Feladatomat abban látom, hogy segitséget nyújtsak a színházaknak a megfelelő zajkiséret kifogástalan létrehozásában. Ennek a zajkiséretnek olyannak kell lenni, hogy fokozza az előadás művészi értékét és valóságszerüségével növelje a hatást. A könyvemben leirt valamennyi szerkezetet és készüléket a gyakorlatban régóta használják a MHAT színpadain, vagy más szovjet színpadokon. Az általam javasolt szerkezetek között egyetlenegy olyan sem akad, amely a színpadi gyakorlatban be nem vált volna. Közöttük számos olyan akad, amely hosszas kísérletezgetésem eredményeképpen jött létre. Egyes szerkezeti megoldások az eredeti primitiv formák jelentős továbbfejlesztését foglalják maglikban. Könyvemben éles megkülönböztetést teszek a nagyszínpadok számára készült zajkisérő szerkezetek és a kis-, valamint műkedvelő színpadok számára szánt kiegészítő jellegű /és természetesen jóval kisebb hatású/ megoldások között. Befejezésképpen nyomatékosan emlékeztetem az olvasót arra, hogy a zajokkal és zörejekkel szebbé tehetik az előadást, megerősíthetik annak tartalmát, de ugyancsak tönkre is tehetik. Ezért tehát tanácsos ha mindig szerényebbre szabjuk a zajkiséretet és gondosan tartózkodunk a felesleges túlzásoktól.