Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 4. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 5., Budapest, 1962)

Popov hitvallásai "A zajok és hangok a színdarab szerves részei."

Iában nem vesszük figyelembe a cselekmény kialakulását, akkor nem s eg i tünk, hanem csak ártunk. A MHAT "Ványa bácsi" előadásában a vihar és az eső tökéletes megoldása elfeledteti a nézővel, hogy a szinházban ül. Sokan emiitették nekem, hogy az előadás alatt ugy érezték, mintha a természetben járnának, áthatotta őket az esővel telitett levegő hűvössége és nedvessége, annak ellenére, hogy ez az eső egyetlen csepp viz nélkül, olyan szerkezetek alkalmazásával jött létre, amelyek legfontosabb alkatrésze a papir és a linóleum. Feltétlenül meg kell említenem, miképpen hat a zajhatás a nézőre. A Ványa bácsi felujitásakor az egyik főpróbán, a második felvonás befejezése után /ezt a felvonásvéget a vihar és a záporeső zajával festik alá/, a kulisszák mögött belém ütközött Szlasztenyina, színházunk egyik neves művésznője. Arca borús volt. Midőn megkérdeztem, miben állhatok segitségére, a következő választ adta: - "Nem tudom hogyan megyek haza, hiszen sárcipő és esernyő nélkül jöttem a színházba." Szavai nagyon megleptek és közöltem vele, hogy az utca napfényben fürdik és egyetlen csepp eső sem esik. Meglepetten nézett rám, elnevette magát és ujjával megfenyegetve igy szólt: - "A maga esője és zivatarja egyenesen kizökkentett a kerékvágásból." Legyen szabad másik példát is felhoznom. Képzeljük el, hogy a szinpadon vendégfogadó udvarát látjuk,idő: éjszaka. A mély sötétség következtében a nézők nem láthatják a fogadó eresze alatt bekötött lovakat. Csupán a szin elülső része kap megvilágítást és a színészek is ott játszanak. Az éjszaka mélységes csöndjét a csendesen rágó lovak időnkint felhorkanó rövid nyerítése és a lószerszámok csörömpölése szakitja meg. E jelenet megalkotásában a leginkább kifejező és döntő jellegű elemek a hangok révén jönnek létre. Ha ilyenkor ragaszkodunk a mélységes életigazsághoz, ezzel mintegy szárnyat adunk a néző fantáziájának és a nézőtéren ülő személyek elképzelésében megelevenednek a csendesen álldogáló és rágó lovak, mindegyik néző a saját bőrén érzi az éjszaka kellemes hűvösséget és a vendégfogadó udvarának csendjét. Bízvást állithatom, hogy a néző sokkal mélyebb benyomásokat kap, mintha kellékekkel és egyéb