Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

a ritmus a néző látásszerveinek befogadóképességére támad, igazolja, hogy sokkal gazdagabb méretű képzőművészeti momentumról van szó, mint amilyent eddig hajlandók voltunk tudomásulvenni. A szinósz is alakjának képzőművészévé válik, mégpedig nagyobb mértékben, mint a beszélt játékban. A jelmezek és a színpadnak a feladata is élesebben körülhatárolt itt, mint a prózánál. /A mélyebb elemzés meghaladja a cikk célját./ A pantomim színház első estjén még sok volt a tapogatódzás. Különösen az utolsó szám igazolja, hogy a kevesebb több lett volna. Ennek ellenére azonban a "Kilenc kalap a küszöbön" figyelemreméltó képzőművészeti egységet ért el, mégpedig ugyanúgy Mirka és Borisz Soukup képzőművészek, mint Pialka Ladislav rendező érdekének betudhatóan. Az alaki és színbeli rövidítések az elemek ismeretét és gondos előkészítését, valamint tanulmányozását árulta el. Másként nem lehetett volna elérni ilyen beszédes, jellegzetes egyszerűséget a jelmezeknél és a színpadnál, amelyek a legegyszerűbbek voltak, tekintettel a kis színpadra és az érett művészi akaratra. Ha meggondoljuk, milyen műszaki problémái vannak a pantomimszinháznak, újból megerőeithetjük álláspontunkat, hogy a jó és hatásos színház feltétele nem mindig a korszerű fejlettség minden csodájával felszerelt, térbelileg és a műszakilag tökéletes színpad. IV. "Adjatok nekem a színpadon szokatlan távolságot!" Otomar Krejca rendező, érdemes művész a P.Csehovnak e szavaival vezeti be a "Sirály" uj szinpadravltelét a prágai Nemzeti Szinházban,amelyen Josef Svoboda képzőművésszel működött együtt. Más helyen már értékelték e szinpadravltelnek nyereségét korunk szempontjából, időszerű hangját és bemutatták az együttes művészeti munkájának mesterfokát is. A darcb a művészet rendeltetéséről, konvenciójáról, banalitásáról és újszerűségéről, a tó melletti eiberek életéről, sorsuk súlyos voltáról, és az általuk végzett dolgok értelméhez való különböző viszonyukról szól.Olyan darab, amely a problémák mélységénél fogva egyesekhez közeláll, mások számára érthetetlen és látszatra nem drámai. Az életnek benne megragadott valószerüaége alkalmat adott a Nemzeti Szinhá*