Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

mok megjelentek a brossokon, a selyemövek csattjain, az akkori asszonyok hajviseletéhez használt tűkön. Franciaország az igazi művészek - mint pl. René Lalique, - kezéből kikerült ékszereket juttatta érvényre. Ausztria a maga bécsi műhelyeivel szerepelt, de Csehország sem maradt el mögöttük nagyon. A turnovi ékszer akkor élte át második röneszánszát. A cseh gránáttal diszitett ékszereket egész Európába szétvitték. A szecessziós stilus formáit használták ki, de megtartották a XIX. század első fele ékszereinek szubtilitását is. A gránátokat vé­kony, legkülönfélébb módon összecsavart ezüst vagy aranyozott szálakra függesztették,úgyhogy szinte kaligrafikus összeállítást alkottak, ovális vagy háromsoros végső peremmel, s ezeken függ­tek a cseppszerü függők. A cseh ékszerekbe is betört a natura­lizmus, és lepkéket vagy szitakötőket találunk rajtuk. Ha a cseh ékszert nem diszitették gránátokkal, akkor emaillal, gyöngyöcs­kékkel és más drágakövekkel élénkítették. A művészi cseh ékszer elérésére vonatkozó kísérletnek lehet tekinteni Alfons Mucha, cseh szecesszió-korabeli festő által tervezett női mellényelső­rész függőjét. Az első világháború előtti utolsó éveket a röneszánszot és részben az antikot csodáló művészeti irányzatként lehet jelle­mezni. Hirdetői elsősorban Bécsben voltak az Iparművészeti Isko­lán, később pedig a "Wiener Werkstädte" elnevezésű iparművészeti műtermekben. Ez az uj irányzat lehetővé tette az anyagteli,szin­te megmunkálatlan ékszerek keletkezését, amelyek - mint az egész művészet - alapvetően el akart térni a naturalista szecesszió­tól. A mozgékony, sőt csuszó-mászó szecessziós ornamentum reak­ciója tovább hatott egészen az I. világháború utánig, az úgy­szólván geometrikai alakú ékszerekben találta kedvtelését és ér­deklődése újra a gyémántra vagy zafirra irányult, mint a csodá­latra egyedül méltó drágakőre. A díszítőművészet 1925. évi pári­si Világkiállításáról származó ékszerek téglalap, négyzet, mean­der alakúak, amelyeket apró, zöld smaragdokkal stílusosan kiegé­szített gyémántok födnek. A huszadik század második fele, amely alatt a világot meg­rázkódtatta a második világháború, olyan időszak, amelyben az ékszerviselés igen korlátozódott. Ezt nem csupán a lakosság ál­talános elszegényedése okozta azokban az országokban, amelyeken keresztülment a háború, hanem az életmód is. A munkába lépett

Next

/
Thumbnails
Contents