Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

Olaszország után elsősorban Flandria volt az, ahol a csipke megtalálta igazi hazáját s ahol azután veszedelmes ellenfelévé vált az olasz csipke bölcsőjének. Malines, Brüsszel és Antverpen vitték művészi változatosságra. Francaaország is belekerült a versengő csipkekörbe a Napkirály miniszterének,Colbertnek érdeméből, aki a caipkekészitő ipar jelentőségének gyors felismerésével eltökélte, hogy e gazdag kezdeményezést átviszi hazájába. Megnyitotta az utat a brabanti, olaszországi ügyes munkásnők áradata előtt és lerakta az alapjait a későbbi kitűnő csipkekészitő központoknak Alenconban, Chantilly-ben, Valenciennesben. A Caipkekészitő művészet felé kinyújtják kezüket Spanyol Izabella, Medici Katalin királynők Franciaországban, Aragóniái Katalin és Stuart Mária Angliában és belépnek a csipkekészitőnők körébe. Ezek az előkelő asszonyok e munkába beavatják az alacsonyabb rendekhez tartozó nőket. Igy Szászországban üttman Borbála a szegény bányászasszonyokat tanította meg a vert munkára. A mi közismert vambereci központunkban Magdalena ^ramb belga születésű asszony volt az, aki asszonyainkat hazájának művészetére megtanította és igy megélhetést adott a szegény hegyvidéki polgároknak. A főnemesség udvari ruházata, a papi miseingek és a prelátusok karingei megkövetelték a csipke használatát. IV. Henrik és XIII. Lajos alatt a csipkék hangulata szinte káros túlzásba csapott át. Nem csoda tehát, hogy a szigorú és puritán XIII. Lajos 1629-ben ediktumot adott ki a ruházkodásban tapasztalt szertelenség ellen. Ausztriai Anna is kénytelen volt a régensi ,időszakban uj ediktummal fékezni a fényűzési túlzásokat. E tilalmakra válasz a Rambouillet palota asszonyainak lázadása volt a "La révolte des passements" /A paszományok lázadáss/ c. hires szatira éles tüszurésaival. A touloni parlament rendeletet hozott a csipke ellen, amely szerint csak fehér cérnacsipkét szabad viselni. A tilalmak azonban károsan hatottak a caipkekészitő iparra és majdnem tönkre juttatták du Puy városát. Csupán az auvergnei Régis Szt. Ferenc érte el 1640-ben az ediktum visszavonását . A csipkével kapcsolatos fényűzésről elképzelést az efajta, többnyire munkaigényes termékekért fizetett hatalmas összegek nyújtanak. Saint Simon - Mme de Pu? si eux genfi csipkéjét 200.000 écus értékben /tallér-ötfrankos/, Mme de la Férte ágygarniturá-