Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

bölcsője azonban a Keleten volt, amelyre a "file tiré", a "punto tirato" és a "drawnwork" valamennyien visszavezethetők. Egyébként az Egyiptomban a kései hellenisztikus - kopt és szaracén korban hímzett szalagok technikailag nem mások, mint át bort munkák. Körülbelül ez volt a fejlődés utja a varrott csipkéhez. M. Schnett véleménye szerint a csipkék elődje az anyagok rojtokra foszlott széleinek összefonása és rögzitése volt. Ebben látja az utat főként a vert csipkéhez. Ezt a módszert mostanáig megtaláljuk a szláv munkában és a hazai nordikus alkotásban. Ugy foghatjuk fel, mint a "macramé-csipke" - a fűzött munka egy fajtája megelőző lépcsőfokát. A "macramé-csipkék" organikus befejezése a rojtozás vagy bojtozás. A "macramé" technika Arábiából származik; a textilművészettel haladt előre nyugatra, onnan Olaszországban és Spanyolországban találta meg működési helyét. A csomós alaphoz vezető ut a recézés

, amely a halászhálók fonását a maga gyakorlati kiindulópontjának köszönheti. Ez volt a szilárd bogokkal határolt négyszéiü szemek rendszeres alapja. Derékszögű formát alkotott, mig az északi németek figyelemreméltó paraszti munkái a szemek átlós irányú elhelyezését fedezték fel. Ezen a bogos alapon hímeztek már a középkori időkben; Perzsia kezdett dolgozni a selymen. A finom sárgás gyapjufonalakból álló csipke tipusu hálósdiszités régi mintája a VII-IX. századból származó kopt sál,amelyet a felső egyiptomi Assiuto melletti Trucnaban találtak /most a lipcsei iparművészeti múzeumban van/. A hálós himzés Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban és az északi országokban már a XVI. ós XVII. századtól kezdve kedvelt. Olaszország ezt a hímzést hálós alapon színes selyemfonallal tarkította. Ennek ellenére a fehér hálós himzés győzedelmeskedett. A hálónak mint fehérnemű szegélyzsinórnak legkorábbi alkalmazását Lorenzo Öosta freskóin találjuk 1488ban, Bolognában. A tirusiak, az egyiptomiak és nyomukban a római császárság összes népei ismerték az anyagra való rátét-diszitést, az öltözékek rojtokkal való díszítését; de az akkori feljegyzések egyikében sem találunk említést a tulajdonképpeni csipkéről. Valószínűen Olaszországot illeti az érdem a csipke megjelenéséért. A XVI. század második felének összes korábbi dokumentumai, mintákat, metszeteket, portrékat és miniatűröket tartalmazó könyvek azt bizonyítják, hogy az áttetsző csipkézett hímzések