Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

Kouril : AZ ŰJ SZÍNPADTECHNIKA 1/1961 A művészeti-technikai feladatok a technikát összefűzik a színházművészettel és a színházi művészi alkotómunka elsőszámú segítőtársává emelik. A világon mindenütt - a szinházban, a filmben, a televízióban és a rádióban is - uj kifejezőeszközöket keresnek. A színpadi művészetekről fogunk beszélni, vagyis azokról, amelyek több művészeti ág együttes munkájának és a technika felfedezéseinek ötvözetéből jönnek létre. A színpadi művészetek közötti fokozódó versengés egyre inkább nem csupán a technika, hanem a művészi kifejezőeszközök kölcsönös megtermékenyítéséből kiinduló sajátos ut keresésére kényszerit. A gazdag művészeti-technikai fejlettségű színház, a maga ezeréves hagyományával nem marad el. Uj művészeti folyamatokat sziv magába, megragadja a filmet, a hangtechnikát, tökéletesiti a világítástechnikát és megváltoztatja évszázados sémáját; a változások és a keresés időszakát éljük, nempedig a másfajta reneszánsz korát. Elkövetkezik a szorgos alkotómunka ideje az előadás megváltoztatásában résztvevő valamennyi szinházi munkacaoport számára. A rendezők uj szinpadraviteli stilust keresnek, amellyel rövidítve lehetne ábrázolni a társadalmi változások és a szocialiata humanizmus uj holnapjáért folyó eszmei harcok dinamikus korszerűségét. A azinészek nemcsak az ujjászületőben levő ember ábrázolására keresnek kifejezést, hanem az emberi munka alól felszabadult kor jövő embereinek rajzához is. A szinpadi képzőművészek és a kivitelező iparművészek uj eszközöket keresnek a szinpadi környezet képének kialakításához; ez a keresés az uj anyagokhoz vezeti őket.