Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

környezetet jelzi, amelyben az egyes történetek lefolynak éa igy kevésbé hatásos - de mindenekelőtt /és sikeresebben/ szétválasztja a cselekvő alakok és az Ifjú által képviselt életszemlélet gondolatait. Mindezzel egyrészről támogatást kap az előadás egysége, másrészről érzékenyen elkülönül az egyes jelenetek természete. Persze, egyes vetítéseknél ellenvetést lehet tenni,hogy tul hosszúak, hogy zavarják az előadás ritmusát és főként, hogy a szentimentalizmussal valamilyen érzéscserét támogatnak, amely az előadás egyes pillanataiban zavaróan nyilvánul meg. Ez egyébként már a rendezés dolga,amelynek a képzőművész - ugy látszik több lehetőséget nyújtott, mint amennyit képes volt kiaknázni. Kevésbé sikeres a jelmezmegoldás és ez kétségtelenül kár. Kravjansky a három történet alakjainál helyesen megtartja a lényegében korabeli öltözködést, amely számára lehetővé teszi a polgárilag felfogott szabásnak a szines túlzással való egybekapcsolását és a jelképességre, valamint a színek képzettársitó hatására /pl. az elaő történet hőse jelmezében a két vörös, az alakoknak a problémához való különböző kapcsolatával összefüggésben/ való támaszkodáat. A képzőművész itt a saját régebbi munkáira utal, amelyekben sikeresen érvényesítette a jelmezekhez való e hozzáállását /pl. a "Manon Lescaut" színesen kifejlesztett felvonásaiban/; az az érzésem azonban, hogy az előadás egész értelmezésében ez alkalommal nem jelentkeznek elég funkciószerüen és hatásosan ezek az elemek. Az egyes történeteket összekötő két alak - az Ifjú és az öreg - megkívánná, hogy jelmezekkel kifejezzék különleges helyzetüket a darabban ugy, ahogy a színpad megjelöli. Igen nehéz azonban megbékélni a kissé naiv öregecskével és ifjúval a jócskán operettszerü jelmezben. Eme egységbontó hiányosságok ellenére Kravjansky munkája Petrov darabján kezdeményező a merészen dinamikus megoldásával, amely a nem csekély probléma jó műszaki megoldásával támogatja az előadás egészét. A zsilinai színház fiatal szinpadi képzőművésze, Zdenek Pavel, az utóbbi időben két bemutatón dolgozott: a martini Hadsereg Szinház az ő szinpadi megoldásában és Pavel Rimsky rendezésében mutatta be Mahen "Jánosik"-ját és a Z3ilinai szinház Juraj Svoboda rendezésében adta elő Hansberry "Fürtöcske a napon" c. darabját. Főként a Hadsereg Szinházban harmadik betanulásként bemutatott "Jánosik" okoz kellemes meglepetést a konvenciómentes, a rendezői felfogást és kivitelt hatásosan alá-