Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

érdekes márványozást kaptam. Amikor a caikozás nem volt megfelelő, tovább vágtam vagy pedig a hengerkét még egyszer átkevertem. Modurit-bábu A "Tizenhetedik baba nyara" c. darabhoz szükségünk volt 16 uszóalakra, mint diszletezési kellékre és minden előadáshoz egy uszóalakra, amelyet összetörnek. Annyi 20 cm nagyságú uszóalakot sehol sem tudtunk előteremteni és a Szinházi Szolgálat á.v. két nappal a bemutató előtt azt a választ adta, hogy előteremtené, de 600-8OO koronáért, ami jelentősen túllépte volna az előirányzatunkat . Kétségbeejtő helyzetben voltam, mert az uszóalakok nélkül nem lehet a darabot játszani. Alapos fejtörés után arra az ötletre jutottam,hogy csakis a modurit segíthet. A megfelelő nagyságú mintaalak alapján készitettem néhány gipszöntvényt olyan félrészekben, amelyekbe moduritot nyomkodtunk. Kifőzés után a két félrészt enyvvel összeragasztottuk, bekentük festékkel és megszáradás után szeszes lakkal vontuk be. Egy nappal a bemutató előtt kezdtünk hozzá, egész éjszaka dolgoztunk és másnap - alig néhány órával a bemutató előtt elkészitettünk, befestettünk és felöltöztettünk 45 uszóalakot moduritból. Egyet a színész ajándékként hoz kedvesének - később az utóbbi a széktámlához csapva összetöri. Erre jobban megfelelt a modurit uszóalak, mint a celluloid, mert ez több darabra repült szét. Megbeszéltük a szinésszel, hogy az elrontott élete fölötti csalódását 93 bos3zankodását azzal fejezze ki, hogy az uszóalakot nem egyszerre, hanem fokozatosan töri össze. Egy kis számítás Egyes vezetők a műanyagok rendelésénél azon sopánkodnak, hogy drágák. Ez igaz.Ka azonban figyelembevesszük tulajdonságaikat - az epoxy-gyantánál a tartósságot, a moduritnél pedig a gyors és olcsó előállítást -, meg kell változtatnunk álláspontunkat .