Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)
vő valamennyi szinházteremben levő öaazes berendezések általános színvonaláért. Meggyőződésem, hogy minden ügyszerető szinházi technikus tudatában van ennek és felelősségérzettel kezd hozzá saját feladatainak megoldásához odahaza, megfontolva ugyanakkor azt is, hogy eredményévé' hogyan járulhat hozzá az általános színvonal emeléséhez. Első helyre a szinpadi vilu;; * táa problémáit soroltuk be. Tudatában vagyunk ugyanis,hogy a fény :zerepe a színházművészetben az utolsó negyven évben szokatlanul megnőtt és hogy itt az ideje, hogy ezt az iparművészeti ágat a művészi kivitelezés magas s-invonalán és a világítástechnika tudományos alapjain állandósítsuk. Az általánoaságtól itt azoknak a feladatoknak a sorához érkezünk, amelyeknek megoldásáról igyekszem rövid képet adni. Valamennyi egyetlen cél felé irányul: kifejleszteni a szinpadi világítás művészetét, amely megfelel a színház többi alkotó tényezője magaa színvonalának és ezt a szinházi munkában a müyéazi mesterfok elérésére irányuló erőfeszítés során elsőszámú segítőtárssá megtenni. Az első részfeladat a fény szabályozásával függ össze. Az eddig használt Bordoni-rendszerű autótranszformátorokkal szerzett tapasztalatok nem jók; gyáriparunk színvonala e téren általában alacsony. Ha a korszerűsítést tesszük megfontolás tárgyává, mert e berendezések egész sora tul van az életképesség határán, eljutunk a kérdéshez, mit válasszunk: a transzduktorokat-e vagy a thyratron-reaktorokat? Határoznunk kell arról, vajon a szinházi szinpadi munkára, az üzemi szükségletre jobban megfelelnek-e a mágneses erősítők vagy az elektronika, esetleg a jövőben a félvezetők is. Szándékosan mondom, hogy nemcsak a "szükségletre", vagyis a fénytompitás alapműveletére, hanem a szinpadi munkára és az üzemeltetésre, vagyis a kezelt berendezés érzékenységére és a karbantartás követelményeire. Ha mérlegeljük a két berendezést és ha a színházra gondolunk, a kemény és igényes üzemre, az üzemi karbantartás csekély lehetőségére /a világositok nem győzik ellátni a karbantartás túlzott feladatait/, akkor vitán felül előtérbe kerülnek a transzduktorok. Ha megnézzük a világ átlagot, azt látjuk, hogy a transzduktorok vannak túlsúlyban, bár kínálat van elektronikus berendezésekben és elvétve be
