Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

gőzölögtető teljesítményének minden 3500-4500 kcal-ja után /ez a kondicionáló berendezés hütőenergia szükséglete/ 1 kWban vehetjük alapul /lásd a 4. ábrát/. A hűtőberendezés kondenzátorának hűtésére vízvezetéki, vagy talajvízről kell gondoskodni* A szükséges mennyiséget tájékoztató jelleggel a 4.ábrából állapithatjuk meg. A kondenzátor hütÖvizszükségletét az energiaszükség* let terhére csökkenthetjüko A 4.ábrán közölt vizmennyiségek elgőzölögtetÖ kondenzátorok alkalmazása esetén 5-10%-kal mérsékelhetők. Sajnos azonban szinházaknál az elgőzölögtetÖ kondenzátorok a nagy beszerzési költségek, a felszerelésekkel kapcsolatos nehézségek, továbbá a nagy csatornakeresztmetszetek következtében csak ritkán alkalmazhatók. A klímaberendezés kielégítő működése szempontjából a szerkezet egyes alkatrészeinek kivitele és a helyes teljesítmény meghatározáson kivül mindenekelőtt az a döntő, hogyan és hol fújják be a levegőt a nézőtJrre, illetve miképpen történik az elhasznált levegő eltávolítása. Csak példaképpen említhetjük meg,hogy pl. azon a hőmérsékleten, amelyen testes, jól felöltözött urak izzadnak, a könnyű estélyi ruhába öltözött hölgyek még dideregnek. Az egyik néző a könnyed légmozgást frissítő szellőként üdvözli,a másik részére viszont ugyanez már kellemetlen huzatot jelent. A földszinti ülőhelyek fölötti magas légtérben egészen más levegőmozgások játszódnak le, mint az erkély feletti légtérben, viszont az erkély alatt elhelyezett nézőtéri széksorok felett könnyen megrekedhet a levegő. Elvileg meg kell követelnünk, hogy a levegőt egyenletesen juttassák el a teljes nézőtérre, ami más szóval azt jelenti, hogy az egyes személyek részére előirányzott levegőadagokat lehetőleg el is kell juttatni minden egyes személy tartózkodási helyére. A nézőtér földszintjére és az erkélyre annyi friss levegőt kell beI vezetni, amennyi megfelel az ott lévő ülések számának. 4.ábra