Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

legtöbb szinházi diszlet szabad ég alatt lejátszódó események színhelyét ábrázolja. A fény és az árnyék egyenesen a lényeget jelenti a "Varázsfuvolában", ahol Mozart tudatosan a fénybeállitásból kiindulva dolgozott. Mozart elképzeléseinek megvalósítása azonban a színpadon hosszú időn keresztül tökéletlen és távolról sem kielégítő volt. A színpadtechnika csak a legújabb korban jutott olyan készülékekhez, amelyek segítségével a szinpadteret váltakozó fényerővel , valamennyi árnyalatban, nem-különben a fénymegoszlás nagyságában és alakjában tökéletesen hatalma alatt tarthatja és igy olyan hatásosan és változatosan alakithatja ki, hogy a merev színpadkép diszletfestészete helyett ma már gyakran alkalmaznak változtatható "fényfestést". Ahogyan valaha a géptechnika bevezetése és a különféle süllyesztők, pódiumok stb. alkalmazása azzal a következménnyel járt, hogy a színpadon a harmadik dimenziót is alkalmazni kezdték, éppen ugy a fénytechnika uj hangsulyozási lehetőségeket tárt fel. A legszembetűnőbben és a legjobb műszaki segédeszközökkel az uj bayreuthi rendezéseknél láthattuk a "fényrendezés" gyakorlati megvalósítását /ne feledjük el, hogy maga a "fényrendezés"-fogalom is Bayreuthból származik/, vagy más szóval a technika és a művészi intuíció olyan szintézisét,amelyet azután valóban teljes joggal "szinpadi csodának" nevezhetünk. Igen nehéz feladat szóban meghatározni, mit is értünk a "fényrendezés"-fogalom alatt, mert ezáltal mindazt, ami az intuíció gyümölcse, gondolatban elemeznénk, ezáltal azonban mindjárt racionalizálnánk is. A fénytechnika területén a mai korszakban megtalálhatjuk a szinpadi technikus alkotó munkájának legdúsabb forrását, de ez olyan forrás, amelyet minden uj rendezéskor ujjonnan kell feltárni és soha nem szabad eltömni. Ugyanakkor azonban, mint már emiitettük, ügyelnünk kell arra is, nehogy a fénytechnikát logikátlan fényhatásokká degradáljuk. A külső rendezés eszközei közé sorolhatjuk a jelenet akusztikai aláfestését, vagyis a zajkulisszát, amelyet színházainkban még csupán kis mértékben hasznainak. Egyrészt azért, mivel a megfelelő berendezések még nem állnak rendelkezésre, legtöbbször azonban az akusztikai hatásokat azért alkalmazzák ilyen ritkán, mivel nem áll rendelkezésre megfelelő idő /és türelem/ a kipróbá-