Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

hiszen - amint a műszakiak jól tudják - nem minden fényforrás lép egyszerre üzembe, következésképpen az emiitett "átusztatás" ideje alatt a szinek erősen módosithatják jellegüket. A színpadképet zavaró megoldások közé tartozik az is, ha a szinpad terét logikátlanul rendezik el. Ebben az esetben nem arró '. van szó, hogy a felépités épitészeti vagy sztatikái szempontból helyes megoldását követeljük meg, hanem arról, hogy sajnos tul gyakran látunk illúzióromboló elrendezéseket, például olyan lépcsőt, amely csak azért áll helyén, hogy a kórus, vagy valamelyik szereplő felmenjen rá, vagy lejöjjön róla, vagy esetleg anakronisztiku's tartozékokkal stb. dolgoznak. Más szóval: sok mindent bizhatunk a szinházban a néző fantáziájára, csak éppen butának nem szabad tartanunk. Az is logikátlan, ha a rendező, vagy a diszlettervező komoly költségek árán olyan szinpadi diszletelemet készített, amely nemcsak drága, hanem felállításához is rengeteg fáradság kell, utána pedig előadás közben az egészet sötétben hagyja és igy a közönség találgathatja, hogy tulajdonképpen mit is akart ábrázolni. Ilyenkor a költségek nem fizetődnek ki, de sokkal súlyosabb az a hiba, hogy a "rejtvényfejtés" tönkreteszi az illúziókat. Igy például a közelmúltban a közönség képtelen volt megállapítani, hogy a "Bolygó hollandi" első felvonásában tulajdonképpen hajó, vagy csak hajóorr ért partot. Később aztán kiderült,hogy egy meglehetősen terjedelmes képrészről volt szó, amelyből azonban a nézőtéren csupán a hajóorrot lehetett látni. Igy tehát a"tul kevés" is illuziórontó lehet. Minden kétségen felül "sok a jóból" fogalma alá vonhatók az olyan szinpadi hatásck, amelyekkel sajnos tul gyakran találkozunk,mint például vörös fényszóró a guillotine-ra, "narancs"fényszórók az egyik szinpadi keretben plasztikusan elhelyezkedő angyalokra és a kasírozó mesterségbeli szempontból bizonyára szép munkájának egyéb ilyen kihangsúlyozása. Ebben az esetben tulajdonképpen a technika hibás használatáról beszélhetünk, vagyis a "tul technizálásról", holott e hatások kitalálói arról álmodoznak, hogy fejtörésük eredménye "fényrendezés". A fényt és a sötétséget már a szinház őskora óta dramaturgiailag használják fel. Ennek során mindenkor nagy szerepet játszott a fényhatás által előidézett "természeti hatás", hiszen a