Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

ságát, de nem az eszközök leutánzásában, hanem önmagában* Egyelőre engem a Laterna magicá-ban az bosszant, hogy inkább film, mint szinház, hogy benne"premier plan"-ban a technika van és a szinész a technika bonyolultságának teljesen alá van rendelve. KOURIL

; Én még várnék az Ítélettel. Az igazság az, hogy alkotó tettre van szükség, nem pedig arra, hogy az alkotóművész helyét a film foglalja el. Az 1958-as világkiállítás számára persze a film volt a fő eszköz, mert az uj Csehszlovákiát -Brüsszelben másként nem lehetett bemutatni. Azonban a jövőben a szinész is lehet uralkodó elem benne. RAKOVSKY : Hiba, hogy a mai programban valami mást kerestek, mint amiről szó volt; igy a Laterna magica egyes embereink számára hidegnek tűnt. Azonban a valóságban igen sok emóciógazdag hely van benne. Elsősorban az uj emóciókeltésről van szó. És az összetevők egyéb vonatkozásában pl. a képmetaforának az élő szóhoz viszonyítva más eredménye és hatása lesz. KOURIL; Az 1958-as Laterna magica valóban "kinetikai brossura" Csehszlovákiáról• A költészettel való összekapcsolással és a szinész dominálásával a technikai "hidegség" eltűnik. Azonban Önöknek ez irányban milyenek a szándékaik? RAKOVSKY

; Az Októberi Forradalom 42.évfordulójára készítjük a műsort. Itt két ekrant használunk fel, amelyeket élő szóval és tánccal kötünk össze. Felhasználjuk a dokumentumgyüjtőket és az uj anyagokat is. A költészethez a kis színházban szeretnénk szines filmeket is felvenni. A műsort szivesen csinálnánk szabadtéri szinpadon. S ott saját bőrünkön próbáljuk ki a problémák megoldásának lehetőségeit.