Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

néptömegeket is, amelyek számára a múlt élő emiékelnek megismerése és a jelenlegi orosz színjátszás szines tükrözése a legrövidebb ut a művészi megértésnek ahhoz a magas fokához, amely nélkül a modern szinház nem igen végezheti el müvészi-f elviiágositó munkáját." Ugy gondoljuk, hogy Juzsin szavai, amelyek olyan mély nyomot hagytak a Bahrusin Múzeum munkájában, visszhangra találnak a budapesti színháztörténeti múzeum dolgozóinál is. Cikkünk, nagy kiterjedése ellenére sem tudja - természetesen - megvilágítani a Bahrusin Színháztörténeti Múzeum életének minden oldalát és nem pótolhatja sokirányú tevékenységének közvetlen, helyszíni megismerését. Ezért nagy örömünkre szolgálna, ha a budapesti Színháztörténeti Múzeum munkatársai lehetőséget találnának, hogy hosszabb időre ellátogassanak országunkba és a helyszínen ismerkednének meg a Bahrusin Múzeum, valamint más szovjet színháztörténeti muzeumok szervezőmunkájával. Feltételezzük, hogy ez az ut hasznára válna a magyar színháztörténeti múzeumnak és ezzel a magyar színjátszásnak, amelynek magasfoku művészetét - hűségét a nemzeti hagyományokhoz, mély realizmusát, finom művészi Ízlését, nemes egyszerűségét - teljes mértékben megcsodálhattuk az alatt az idő alatt, amelyet a vendégszerető és a művészetet is forrón szerető Budapesten töltöttünk.