Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

ülőhelyenként mintegy 35-55 DM-t is hozzá kell számitanunk a fenti költségekhez* Foglalkozzunk most néhány szóval azokkal a feladatokkal, a— melyek a szellőző szakembernek a színházépületen belül t

de a nézőtéren kivül kell megoldania- Ide tartozik elsősorban a belépőcsarnokok, ruhatárak és előcsarnokok problémája. Az emiitett helyiségek hőveszteségét elvileg helyi fűtőtestekkel kell pótolni, tekintettel arra, hogy e fűtőtestek révén éjszaka és délelőtt gazdaságosabb fűtési lehetőségre nyilik mód, mint a légfűtés alkalmazása esetén. Az emiitett helyiségek szempontjából olyan szellőztető berendezésekről kell gondoskodni, amelyek révén a szünetek alatt és a szünetek után elvégezhető a kellő mérvű légfrissités. Bizonyos esetekben az előcsarnokok számára gondoskodhatunk a levegő hűtéséről is. A ruha tárak, valamint a dohányzók szellőztetését a többi helyiségtől elkülönítve kell megoldani, nehogy légkeringtető rendszerű üzem esetében a hideg időszakban a dohányzó levegője az egyéb helyiségekbe kerülhessen. A ruha tárakból és a dohányzóból elszívott levegőt közvetlenül a szabadba kell továbbítani. Gyakran van szükség egyszerűbb kivitelű szellőzőberendezésekre olyan helyiségekben, amelyeket a pincében helyeztek el és nincs természetes szellőzésük. Elsősorban büffékről, hangolószobákról és próbatermekről van szó. E helyiségeket célszerű helyi fűtőtestekkel ellátni, mivel a használaton kivül ilyenkor kikapcsolhatjuk a szellőzőberendezést.