Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

sodlagos áramlások főleg a hátsó széksorok felett léghuzatot idéznek elő, de számolni kell azzal is, hogy a nagy lég sebességek a kilépő nyilasokon zajt idéznek elő. Ezt a módszert főleg Amerikában alkalmazzák, de ezzel kapcsolatban figyelembe kell vennünk,hogy az átlag amerikai sokkal kevésbé érzékeny a léghuzattal és zajokkal szemben, mint a német színház közönsége .Németországban ezt a sugárzó szellőzést főleg filmszínházakban alkalmazzák és itt már sokkal megnyugtatóbb megoldást jelent, hiszen az emberek a moziba jobban felöltözve mennek mint színházba. De még ebben az esetben is bebizonyosodott, hogy léghuzat és zaj szempontjából e módszer nem üti meg a német követelmények mértékét. Levegőadagolás a színpadról /lásd a 8.ábrát/ Ahhoz, hogy a levegőt a nézőtér egész mélységében egyenletesen eloszthassuk, különféle kifuvatási sebességeket kell megválasztani. A nézők tartózkodási szintje közelében fekvő légkibocsátó nyilasokat kisebb levegőkilépési sebességgel kell ellátni, hiszen ezek a nézőtérnek a színpadhoz közeleső széksorait látják el friss levegővel.Ezzel szem8.ábra 7.ábra