Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

csehszlovák, román /Romániában is jártunk/ és magyar dolgozók részesítették a kiállítást, azt tanúsítja, hogy a kiállitás eleget tett rendeltetésének - megismertette Csehszlovákia, Románia és Magyarország népével a forradalomelőtti orosz és szovjet szinházi kultúrát. Ezzel elősegítette a nagy cél megvalósítását:baráti országaink még nagyobbfoku közeledését. Budapestnek igen érdekes és gazdag anyaggal rendelkező színháztörténeti múzeuma van. E kitűnő múzeum munkája sok tekintetben megérdemli, hogy felfigyeljenek rá a szovjet színháztörténeti muzeumok munkatársai. Ugyanakkor - véleményünk szerint - a moszkvai Bahrusin Múzeum igen sok munkatapasztalata hasznára válhat budapesti kollégáinknak és barátainknak. A moszkvai Bahrusin Színháztörténeti Múzeum örömmel megosztja a magyar testvérintézménnyel minden olyan anyagát, amelynek valami köze van Magyarországhoz. Szivesen átadjuk, ha erre szükség lesz, sokévi munkatapasztalatainkat is. Tapasztalataink talán valamiben segíteni fognak, egyet-mást megkönnyíthetnék a fiatal magyar színháztörténeti múzeum dolgozóinak és talán megóvják őket bizonyos hibák elkövetésétől is. A Bahrusin Muzeumot munkájában mindenkor az a jó tanács vezérli, amelyet még 1924-ben kapott A.Juzsin népművésztől, a moszkvai Kis Szinház akkori művészeti vezetőjétől, a kiváló orosz szinésztől és szinházi szakembertől. "A Bahrusin Állami Színháztörténeti Múzeum" c. cikkében Juzsin megírta, hogy mi az a négy főalap, amelyre muzeumunk munkájának épülnie kell: "Elsősorban: összegyűjteni mindent, ami jelentős, fontos és jellemző az orosz szinház múltjának megvilágításában. Másodszor: gondosan figyelemmel kell kisérni az orosz szinház jellemét, megsejteni a fiatal hajtásban az irányt vagy egyéni adottságokat, a későbbi felvirágzást és - ha szabad igy kifejeznünk magunkat - az alkalmatlanságot és - amennyiben lehetséges - tökéletesen tükrözni, jellegzetes anyaggal, az embrionális időszakot vagy legalábbis adott fejlődési szakaszát. Harmadszor: az összegyűjtött anyegot rendszerezni kell és olyan formát kell biztosítani neki, amely teljes mértékben lehetővé teszi az anyag széleskörű tanulmányozását és felhasználását. Végül, negyedszer, nemcsak a művészet és irodalom hivatásos művelőit kell bevonni a^színház tanulmányozásába, hanem a széles