Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

előadni készül, ismerteti a szindarab szinpadi történetével kapcsolatos anyagot, találkozásokat hoz létre és előadásokat tarttat azokkal a kiváló színészekkel és rendezőkkel, a

klfr fellépnek abban a színdarabban, amelyet a nemhivatásos együttes éppen előkészít stb. De nemcsak az ilyen rendezvényekben jut kifejezésre az a segitség, amelyet a múzeum a művészeti öntevékenység résztvevőinek nyújt. A klubokban és kultúrpalotákban a múzeum tudományos munkatársai előadásokat tartanak különböző témákról, amelyek az együttesek tagjai kulturális szinvonalat hivatottak emelni. Valamelyest más jellegű muzeumunk munkája az iskolákkal. A felső osztályok tanterve előirja orosz és külföldi irók, klasszikus és mai szerzők müveinek tanítását. A múzeum ezzel kapcsolatban több olyan intézkedést dolgoz ki, amelyek lehetővé teszik, hogy a diákok mélyrehatóbban és komolyabban foglalkozzanak a nagy irók alkotásaival. Az iskolák kívánsága szerint a szakemberek előadást tartanak a múzeumban a tantervben szereplő szerzők müveiről és ezeket az előadásokat rendszerint diapozitív-, film-, hangosfilmvetitések kisérik. A szinház iránt különösebb érdeklődést tanúsító diákokból minden évben megszervezik az "ifjú szinháztörténészek körét". A kör tagjai előadásokat hallgatnak különböző szinházi kérdésekről, megnézik és megvitatják a moszkvai szinházak és klubok előadásait, elvégeznek egy-egy múzeumi feladatot és - ami különösen fontos - azután ezek a gyerekek már lelkes terjesztői lesznek iskoláikban a művészi öntevékenységnek. Hangsúlyoznunk kell, hogy a múzeum széleskörűen szervezte meg az előadás-munkát. Egy esztendő leforgása alatt a művészettörténész-szakemberek rendszerint többszáz előadást tartanak különböző témákról. E fontos munka ellenőrzésére a múzeumnak két állandó, különlegesen felszerelt lektóriuma /előadásszervező központja/ van.