Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

zeum egy-egy soronlévő kiállításával vagy tudományos munkájával függ össze. Az állandó beszerzések közé tartoznak a szovjet szinházak fénykép-, program- és szinlapgyüjteményei, amelyeket a szinházak /a Szovjetunió Művelődésügyi Minisztériumának külön utasitása alapján/ rendszeresen eljuttatnak 'a múzeumba. Rendszeresen megkapja a múzeum a külföldi szinházak megfelelő anyagát is, amelyet különböző külföldi szervezetek közvetlenül vagy a Művelődésügyi Minisztérium, a YOKSZ /a Szovjetunió Kulturkapcsolatainak Intézete/ utján küldenek el a múzeumnak. A múzeum rendszeresen vásárol színházi vonatkozású könyveket a könyvelosztó központtól és megkapja - mind a szovjet, mind a külföldi - időszakos szinházi kiadványokat. Többe-kevésbé rendszeresen"futnak be" a múzeumba a szinházzal kapcsolatos szovjet képzőművészeti alkotások, amelyek már szerepeltek a Képzőművészeti Szövetség és más szervezetek kiállításain. A múzeum a közelmúltban ujabb rendkivül értékes forrásra bukkant^ ahonnan tovább bővítheti alapját: megállapodott a moszkvai Szurikov Képzőművészeti Intézettel,hogy az utóbbi átadja végző növendékeinek legjobban sikerült szinházi diploma munkált. Ezenfelül a Szurikov Intézet, aalkor a növendékekkel megtanácskozza a készülő diplomamunka témáját, figyelembe veszi a Színháztörténeti Múzeum igényeit is /természetesen csak abban az esetben,ha a múzeum által kivánt téma érdekli a növendékeket és összhangban áll az Intézet programjával/. A múzeum valamely nagyobb kiállításra vagy tudományos munkára készülve,ugyancsak tervszerűen végzi a beszerzést, amelynek ilyenkor kifejezetten tematikai iránya van. A megfelelő megrendelésekkel festőművészeket, szobrászokat, fényképészeket, makettkészitőket biz meg. A múzeum munkatársai felkutatják az őket érdeklő témával kapcsolatban már meglévő /ha van ilyen/ anyagot és ha csak lehetséges, megvételre ajánlják. E többé-kevésbé rendszeres vásárlások mellett azonban a múzeum nem mulaszthatja el azokat az érdekes "alkalmi" anyagokat sem, amelyeket megvételre felkínálnak vagy amelyekre a museum munkatársai bukkannak üzletekben és magángyűjteményekben, őszintén szólva ennek az anyagnak a "véletlenszerűsége" is viszonyla-