Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

O-Klprenszki j, I.Rjepin, V.Szeröv, a nagy orosz festők portréi különböző színészekről és drámaírókról, valamint a szinpadi díszlettervezés nagy mestereinek színpadkép-vázlatait és jelmezterveit. A múzeumban a nagy festők hires vásznain kivül megtaláljuk a szinészek-készitette festményeket és portrékat is. Igy pl. A.N. Osztrovszkij és Prov Szadovszkij, a Kis Szinház nagy művészének portréját, amelyet az utóbbi fia,Mihail Szadovszkij, az ugyancsak hires szinész készitett, azután Gogol emlékmüvének modelljét, amely A.P.Lenszkijnek, a Kis Szinház színész-rendező jenek nevéhez fűződik, valamint F.I.Saljapin szoborportréját - önmagáról. A színháztörténeti múzeum szovjet osztályán mindenekelőtt a szovjet szinház igazi népi jellegének érzése ragadja meg a látogatót. Nem véletlen, hogy ennek az osztálynak a mottója egy Lenin-idézet "a művészet - a népé" és a szinházak államositásáról szóló dekrétum, Lenin aláírásával. A szovjet szinház népi jellegét nemcsak a polgárháborús nézőteret és a Nagy Szinház mai nézőterét ábrázoló festmények, nemcsak a szovjet szinházi hálózat nagy világitótérképe érzékelteti, hanem az osztálynak szinte minden egyes kiállitási tárgya. Megörökítve látjuk itt a színészek fellépését a polgárháború és a Nagy Honvédő Háború frontjain, a gyárakban és kolhozokban, a szüzföldeken és a sarkkörön tul. Elsősorban azokat a színdarabokat és előadásokat láthatjuk, amelyek elnyerték az egész szovjet nép elismerését és szeretetét, azokat a drámaírókat, színészeket és rendezőket, akiket a nép különös tisztelete övez. A szovjet színház népi jellegét , érzékelteti az a nagy múzeumi rész is, amely a forradalomelőtti szinházi osztályon nem kapott és nem is kaphatott helyet. Arra a részre gondolunk, amely külön a felnövekvő nemzedéket művészileg ellátni hivatott sok-sok szovjet ifjúsági- és bábszínház munkásságát tükrözi. A szovjet szinház népi jellegéről mégis talán a legszemléletesebben az a rengeteg érdekes kiállitási tárgy beszél, amelyek a Szovjetunió olyan népeinek - Közép-Ázsia, autonóm köztársaságok - szinházmüvészeti eredményeit jellemzik, amelyek a Nagy Októberi Porradalom előtt nem is tudták mi a szinház, most pedig kiváló sziniegyüttesekkel, tapasztalt és tehetséges drámaírókkal,