Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

Jaroslav Krska: A panoráma festése 20/2/1960 I, A mai helyzet és a nehézségek A puha panorámát többnyire süríibb fehér szőttanyagból vagy vászonból készitik. A szőttanyag szállítója a Divadelni Sluzba n. p. /Szinházi szolgáiét á. v./, gyártói pedig a közszükségleti ipar különféle textilüzemei. Gyártásánál, a prágai Nemzeti Szinház műhelyeiben, a munkafolyamat a következő volt: Az anyagot megfelelő hosszúságú csikókra vágták fel, a teljes felületnek megfelelően összevarrták, kifeszítették a padlóra és kétszer vagy többször átfröcskölték anilinfesték-oldattal. Erre a célra hazai /csehszlovák/ gyártmányú festékanyagokat használtak, egyedileg vagy keverék formájában, vizben mindig jól feloldva. A szinpadi textilanyag e fajtájának gyártásánál már hoszszabb ideje nehézségek mutatkoznak, amelyek abban rejlenek, hogy az egyes összevarrott csíkoknak - az egymással történő összehasonlítás során - az átfröcskölés után különböző sötét színárnyalatuk volt, továbbá abban, hogy a szőttanyag egyes csíkjaiban sötétebb, vagy világosabb, különböző intenzitású hosszanti csikók keletkeznek, amelyek egyrészt pontosan a szőttanyag mellékfonatai mentén, másrészt pedig szabálytalanul a mellékfonat irányában jelentkeznek, végül pedig abban, hogy az átfröcskölt panorámán szabálytalanul, világosabb piszokfoltok jelennek meg. Egyes elkészült panorámák emiatt használhatatlanokká váltak és kisebb-nagyobb sikerrel újra kellett festeni őket. Az e fogyatékosság eltávolítására, vagy legalább a felületnek többször ismételt átfröcsköléssel való kiegyenlítésére irányuló törekvés azonban nem vezetett megnyugtató eredményre. A Nemzeti Szinház műtermében az anyaggal végzett tulajdonképpeni munka megfigyelésénél ezenkívül megállapították, hogy a ráfröcskölt oldat a szőttanyag felületén gyűlik össze nagyobb