Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

A gazdasági hatékonyság problémája tehát a kulturális és művészeti intézmények ágazata /elsősorban nekünk szinházaknak/ számára világos: Komplex vizsgálódás a részlegek kölcsönös összefüggéseire való tekintettel, figyelemmel a bonyolult szinházi szervezet valamennyi összetevőjének munkaeredményére, a számokban kifejezhető és kifejezhetetlen munkaeffektusokra, abból a kiindulópontból, amelyet a szinház sajátos feladata képez a kulturforradalom befejezésének időszakában* E követelményeknek szervezeti szempontból eleget tenni és a színházakat helyesen beilleszteni a szervezeti struktúrába nem volt könnyű probléma. A színházak tevékenységükkel különleges, sajátos feladatot követnek. Feladatuk mesteri, magas hatékonyságú művészeti alkotások létrehozása. Minden mást e feladat alá kell rendelni. Azonban olyan tevékenység kiséri,amely egyrészt a költségvetési szervezetek, másrészt a gazdasági szervezetek tevékenységének jegyeit viseli magán. Ennek a különböző szakaszokon különböző munkamódszerek is felelnek meg. Bevételei nem csupán az állampénztárból származnak. Sajátos feladatot kell teljesítenie, azonban egyidejűen gazdaságosan kell dolgoznia az általános elvek értelmében. A színházakat ezért a különleges költségvetési szervezetek tipusához sorolták. ( . Számunkra legfontosabb a technikai fejlesztésnek színházainkban történő bevezetése. Emellett megemlítjük, hogy a technikai fejlesztés nem jelenti csupán a technikát és a technikai haladást a gépesités tulajdonképpeni értelmében /uj anyagok bevezetése a színházi munkába stb./, hanem jelenti az uj módszereket ás szervezési elveket, hozzájárulást a színházak legfőbb feladatának teljesítéséhez, emelik a színházi munka gazdasági hatékonyságát. Annak előfeltétele, hogy az újdonságot technikai fejlesztésnek nevezhessük, az eddigi gyártási eljárások minőségi megváltozása,valamint a tudomány és gyakorlat uj ismeretei alapján végzett munka. A szinházi nézők összegyűjtésének problémája vizsgálatánál, előnyösségének vagy hátrányos voltának ellenőrzésénél elsősorban a gyakorlatból indulunk ki, mégpedig maguknak a szinházaknak gyakorlatából, val amint a szinházon kivüli gyakorlati lehetőségekből, amelyek a probléma megoldásához hozzájárulhatnak. Gondolkozunk