Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

például a frankfurti Városi Szinház, ez az arány még tovább romlik, amint ezt az 1.ábrán világosan láthatjuk. A legtöbb színpadkép csupán kis részeket vág ki a hatalmas szinpadtérből. Az adott szinpadrészt legjobban ugy választhatjuk el a szinpad többi részétől, ha oldal és hátsó irányban zárt falakkal épitjük körül és ha felülről lehetőleg nagyméretű mennyezetlapokkal fedjük le. A gyakorlatban mindig ezt a megoldást választják, ha a szinpadon szimfonikus hangversenyek számára kialakítják az úgynevezett "hangversenytermet". Az utóbbi évtizedek során gyakorlattá vált "szabad tájak" esetében azonban majdnem ez egész szinpadi teret bevonják a jelenet akusztikai egységébe. Igy tehát a szinpadtér akusztikai tulajdonságai a gyakorlatban fontosabbak lehetnek a nézőtér akusztikájánál. Azok tehát, akik azzal érvelnek, hogy régebben a színházakban ismeretlenek voltak az akusztikai nehézségek, megfeledkeznek arról, milyen forradalmi változások jöttek létre a szinpadi technika és a képzőművészet fejlődése során. Mióta sikerült legyőzni a szuffita-sorok és a kulissza-utcák adottságait, a szinpad terén belül mésszenyuló hang-utak váltak lehetségessé és igy a sokoldalú, messze ágazó hangvisszaverődések valamennyi következményét számításba kell venni, hiszen ezek révén a hangenergia csak erős késéssel jut el a szereplők és a hallgatók hallási tartományába. A fentiekkel azonban távolról sem akarjuk azt javasolni, hogy a szinpadmüvészet térjen vissza a régi szinpadi felépités tradicionális sémáihoz. Csupán azt szeretnők igen nyomatékosan hangsúlyozni, hogy az akusztikai hibalehetőségek - akarva, nem akarva, de fizikailag teljesen logikusan és megmagyarázna tó an - a nagyteres, nyilt szinpadi felépitmények következtében jöhetnek létre. Eszmefuttatásainknak az a célja, hogy gyakorlati példák alapján bemutassuk: milyen törvényeknek engedelmeskednek az akusztikai jelenségek, továbbá, hogy utaljunk azokra az egyszerű eszközökre, amelyek révén az emiitett jelenségek legyürhetők. Az erősen elnyelő szinpadtér fent ismertetett első esetéhez csatlakozik az olyan eset, amely tulajdonképpen nem a szó szorosabb értelmében vett színpadkép, hanem a különösen nagy ünnepi rendezvények alkalmából nagyméretű diszletfüggönyt használ. Sajnos ez hibás megoldás és ezt az alapvétő hibát igen gyakran meg-