Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 1. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 1., Budapest, 1960)

Színpad és közönség

Alois Havelka: „Bolyhosítás" keményítős alapon 13/1960 A bolyhositá8 technikája, amelyről a színházakban már régóta - és még ma is - sok sző esik, állandó vitatéma marad az alkalmazás módját, előnyeit és célszerűségét illetően. Mi Brnoban a kísérletezést a Szcenográfiai Laboratórium dolgozóinak közzétett tapasztalatai alapján kezdtük el és igyekeztünk azokat Hrubin "Augusztusi vasárnap" c. darabja szinpadi kiállítására készült tervek kivitelezése során érvényesíteni. Nagy probléma előtt álltunk, mert öreg vászonból /háttérvászonból/ jelentékeny felületeket kellett szőtt szőnyeg- és egyéb berendezési tárgy formájúra bolyhositani. A követelmény az volt, hogy ezek a darabok a műszáltörmelék ráhintése után viszonylag szállíthatók, összecsavarhatok legyenek, anélkül, hogy töredeznének vagy csomósodnának. Alapragasztóanyagként sem a szintetikus, sem az olajos lakk nem jött számításba. A lakkon ugyan a törmelék jól tart, de az enyves anyagon /diszletvásznon/ gyorsan beszívódik és nem tudja a szálat megfogni;emellett a vászon a száradás után kevésbé rugalmas és törik. Különböző kötőanyagokkal végzett több kísérlet után ugy döntöttünk, hogy alapkötőanyagnak fekete lisztből készült keményítőt készitünk enyv és kence hozzáadásával. A megfelelő száltónusra a rendes diszletfestő festékek palettáiról színezzük őket, hogy a bolyhositott felület ugyanolyan maradjon azokon a helyeken is, ahol a fröcskölés esetleg ritkább maradna, vagy ahol a használattal idővel lekopna. Az igy elvégzett bolyhositás jól tart és a szőnyegek szállíthatók maradnak és jól csomagolhatók; óvni kell azonban a nedvességtől és száraz helyen kell raktározni'. Ha a keményítős alap átnedvesedik, a szálacskák könnyebben ledörzsölődnek, gyakran meg is penészednek. Javulást a kenceadag növelésével lehetne elérni. A szálacskáknak a színészek cipőjével való ledörzsölése jelentéktelen és elmondható, hogy a mai napig - kb. 20 repriz