Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 1. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 1., Budapest, 1960)

Színpad és közönség

A tervező" a hátterek szállítását a diszletszállitó kocsin ugy javasolta megoldani, hogy a hátterek elhelyezésére szolgáló kampók a szállítókocsi falaiban lettek volna, amelyekben ebből a célból - az első és hátsó falon - megfelelő nyilasokat vágtak volna. A rakodás- be- és kirakás - nehézsége miatt azonban ezt a megoldást elvetették. A kassai Állami Színháznál a motoros pótjármű szükségességét indokolja az egy szinpadon lebonyolódó nagy "üzem", havi átlagos 40 - 42 előadással, valamint az a körülmény, hogy az egyes előadásokra naponta nem csupán a díszleteket, hanem a szinpadi bútort, jelmezeket, továbbá a szinpadi világitótesteket is kell szállítani, s emellett az egyes darabok reprizszerüsége aránylag csekély, úgyhogy a kassai szinház színpadán és a szinház tájelőadásain havonta kb. 18 - 22 különféle kiállítás cserélődik. A hosszú hátterek és a nagy díszletdarabok szállítását a Prága RND gyártmányú motoros tehergépkocsin megkönnyíti az, hogy a kassai szinház generáljavitás keretében a gépkocsi rakfelületét 1.2 méterrel meghosszabbíttatta, ami által a szinházi üzemeltetés szükségleteinek nagyon megfelel. Mivel különleges diszletszállitó motoros járműről van szó, javasoljuk, hogy a csehszlovák szinházak részére történő szabványosításnál kb. 30 cm-rel alacsonyabbra tervezzék az alvázat, mint a Skoda 706-RO gyártmányúnál, mert ez bizonyos mértékig megkönnyíti és meggyorsítja a szállitószemélyzet munkáját. A fenti megjegyzések ellenére, amelyek a jármű további tökéletesítésének alapjául szolgálhatnak, hangsúlyoznunk kell, hogy a kassai állami szinház részére készült diszletszállitó motoros gépjármű, közel egyéves üzembentartása óta, lényegében bevált, mind a raktárak és a színházépület közötti, mind a vidéki szállításoknál•