Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 1. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 1., Budapest, 1960)

Színpad és közönség

Peleijünk most arra a kérdéere: milyen dolgokat gyártsunk előre? Előzetesen említsük meg, hogy többnyire különleges szinházi anyagoknak képzőmüvészetileg szabadabb vagy kötöttebb alakban történő előkészítéséről van szó, tehát arról, ami a Bzinházi képzőművészek többéves kívánsága /helyes anyagmintákra, szabályos rácediszitésekre, könnyű lécpárkányokra, keretekre, stb. van szükség/; helytelen lenne ezt csupán azért elhallgatni, mert egyszer felemeltük szavunkat az előregyártás ellen és azt a meggyőződést hirdettük, hogy ez a színpadi képzőművészeti munka uniformizálását fogja jelenteni. Ha áttekintjük a színházi gyártási tevékenység ágait, ugy még kisebb szinházi tapasztalattal is megállapíthatjuk, hogy vannak olyan ágak, amelyeknél az előregyártás ki van zárva /a parókakészités, ha figyelmen kivül hagyjuk a haj széles színskálájának mint anyagnak elkészítését/ és olyan ágak, ahol éppen ellenkezőleg kívánatos /pl. a jelmezkészités részére a szinpadi textil előkészítése/. Gyakorlatilag /figyelemmel a technológia mai lehetőségeire és az alkalmas nyersanyagokra/ az előre gyártást a szinházi gyártási tevékenység alábbi ágaiban lehet bevezetni: a/ díszlet-kivitelezés - a PVC érvényesítése, valamint az epoxy-fa alkalmazása; b/ kárpitos-diszitőelemkészités /a szinpadi textil érvényesítése/; c/ kasirozó-modellező kivitelezés /PVC, epoxy-fa és modurit alkalmazása/; d/ jelmezkivitelezés /színpadi textil és modurit alkalmazása/. Mellőzöm a megjelölt anyagok érvényesítésének részleges bizonyitását, amelyet cikkekben és záróközleményekben már megtettünk. /Utalok az Informacni Zprávy c. folyóirat 1958. ós 1959. évi számaiban megjelent cikkekre, valamint a Szcenográfiai Laboratórium 1958. évi 1-8. számaiban közzétett záróközleményre/. A leirt technológiák igazolják az előterjesztett következtetéseket; a részleteket e cikk további fejezeteiben fogjuk megindokolni.