Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 1. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 1., Budapest, 1960)

Színpad és közönség

ténetére vonatkozó fejezetét, a 222-254. oldalakon; kiadta az Orbis 1955-ben/. Számoljunk le előzetesen az előregyártás ellen egyes képzőművészek által - sajnos - kellő bizonyítékok nélkül hangoztatott egy ellenvetéssel

Î az előregyártás egyenlő a szinpadi képzőművészet uniformizálásával és romlásához vezet. Mindenekelőtt lelepleződik az a tény, hogy eltekintve az érvelés helyességét alátámasztó bizonyítékok hiányétól, vitán felül általánosítanak és újból alapos megvilágítás nélkül, abban a kérdésben, amelyről szó van. Ez a felületes állítás és a bizonyítékok és elemzések nélküli vitatkozás - sajnos - divat főként a szcenográfiai problémáknál: ezenkívül a szcenográfiáról a dolog mélyebb ismerete nélkül Bzoktak beszélni. A szcenográfla ismerete ugyanis feltételezi nemcsak a szinpadi képzőművészet, hanem a szinpadi technika és technológia, valamint a szinházi épületek építési problémáinak, főként a szinháztérség törvényszerűségének, vagy a szinpad és a nézőtér kapcsolata problémájának ismeretét is. Áabár ez az értelmezés egyeseknek nincs Ínyére - a történelmi fejlődés ismerete híján mesterkéltnek és kigondoltnak tekintik és igyekeznek a szcenográfia képzőművészeti egységére szűkíteni -, az értelmezés megcáfolhatatlanul érvényes; ellenkezőleg, a szcenográfia egészének fejlődése a történelmi fejlődés során mindig össze függ az egész szinházi munka művészeti mesterségének fejlődésével és a szcenográfia tartalmának szűkítése összefügg a színházművészet egy-egy időszakos stagnálásával vagy visszaesésével. A szcenográfia teljessége a szocialista színházművészetben nélkülözhetetlen, mert igyekezete a legmagasabbfoku eszmei tökéletességre és művészet mesterfokának elérésére irányul; e nemes cél - /a lehető legjobbat nyújtani művészeti alkotásban a népnek/ - érdekében mozdul meg a szinház valamennyi része, a müvész-kollektivák, tehát a szcenográfia is. Ha valaki ez ellen beszél, az a szocialista szinházmüvészet érdekel ellen szól. Térjünk vissza azonban az uniformizálásra vonatkozó ellenvetéshez. A vitatkozók azt állítják: Az elcgyártés uniformizálja a színházat; azt hiszik, hogy képzőművészet

lieg egyforma lesz. Ez az ellenvetés logikailag egyáltalán nem helyes; a szinpadi kiállitás művészeti-ipari mü, amely a szinházi műhelyek gyártó