Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 1. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 1., Budapest, 1960)

Színpad és közönség

első terv színházi térségével. Alapját lenét sz egyszerű, hasábalakú térség képezi, két forgathatő erkéllyel, amelyeket a szükséghez képest lehet elhelyezni és berendezni. A tervezők az alaprajzban a szinháztérsóg teljes alkalmazkodó képességének követelményéből indultak ki. Ezt elősegítik a gépesített padló, valamint a nézők forgatható székei, úgyhogy a térséget minden inszcenáláshoz változtatni lehet a szükség szerint, még egyes történelmi formákra is. A szinpadnyilásos színpad alapváltozatai - a szabaddá tett színpad és a cirkusztérség mellett, amelyek az 1936. évi tervekkel megegyeznek - a Munka Színháza második tervének szinházi térsége néhány történelmi szinházformára is támaszkodik. "A játéktérséget mint a hagyományos történelmi alaprajzból levezetett formát tervezték az alaprajzban. Semmiesetre sem a történelmi forma muzeális restaurációjáról volt szó, hanem a történelmi alaprajznak a konstruktivista szinháztérségbe való következetes beékeléséről és hatásának az uj anyagok és a fény felhasználásával való megsokszorozásáról. Uj forma keletkezett volna a történelmi alaprajzon és a játék környezetének stílusát az uj anyagban átértékelték volna. Ae alaprajzi lehetőségeket természetesen korlátozza a történelmi alapelvek száma." A Munka Színházának nagy tervét, amelyet az akkori társadalmi feltételek között nem lehetett megvalósítani, az 1939. évben lecsökkentették. A Prágában 1939-ben kiadott "Adjatok nekünk színházat !" c. könyvben a két szerző - K

our11 és Burián értékeli a korábbi terveket és követelik az uj szinház végleges realizációját, amely biztosítaná a megfelelő feltételeket a "D" Szinház együttesének művészi munkájához. A Munka Színháza alaptérségéből kiinduló javasolt színháznak tehát most uj, eléggé szűkített célja van, amit kizárólag a "D" Szinház művészi munkája jelent. Alapja a variálható, legnagyobb változtatásokra alkalmas és a legmegfelelőbb és legalakithatóbb lnszcenálási feltételekkel rendelkező térség, amely az 1938-ből származó Munka Színháza tervében feltüntetett többi térségek bármelyikévé is változtatható. Tervüket a szerzők az e térségre kidolgozott lnszcenálási tervek közlésével egészítik ki és könnentálják. Közülük első az "Eladott menyasszony" inszcenálásárS vonatkozó terv, amely az