Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 1. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 1., Budapest, 1960)

Színpad és közönség

Mindenekelőtt ismerkedjünk meg a szinek fizikai elméletének - helyesebben mondva: a szines fényeknek és anyagoknak néhány fogalmával. Mi a szin? Erre a kérdésre nem válaszolhatunk közvetlenül, mert a szin nem megfogható tárgy. Olyan érzékszervi benyomásról van szó itt, amelyet az agyközpont a szemközvetitésével rögzít. Ebből következik az is, hogy a "szin" fogalmat nem lehet Összecserélni a "festékanyag" fogalommal. A szines benyomáshoz tehát a szem bizonyos ingert, vagyis az érzékszervi tevékenység elvégzéséhez szükséges inditékot igényel, amely mind minőségileg, mind mennyiségileg különböző lehet. Ebből látható, hogy a fény és a szinf

elfogóképesség nemcsak a fizikai mennyiségtől, hanem a szubjektív felfogóképességtől is függ, mert - eltekintve a szinvakságtól és más szembetegségektől - minden szem másként reagál és másként fogja fel a keletkező ingereket. Hogy az ilyenfajta szubjektív hibákat redukálni lehessen, bevezetjük a "normális megfigyelő" fogalmat. Valamennyi eszmefuttatást ebből a szemszögből kell értelmezni. Emiitettük, hogy a látással érzékeléshez "ingerre" vagy inditékra van szükség, ugyanakkor ennek az ingernek a hordozója a fény. Pény alatt az elektromagnetikus sugárzás látható részéttehát 380 - 750 mu méter hullámhossz távolságban - értjük. Fizikailag a szin meghatározott hosszúságú fényhullám. Ha egyszerre több ilyen "szines indíték" keletkezik, a szem az egész benyomást, mint a szines fény valamilyen keverékét fogja fel, amit egyszerűen bizonyíthatunk, ha prizmával eredeti összetevőikre bontjuk őket. Ezt a felbontást a prizmán áthaladó különböző hosszúságú sugarak egyenetlen törése okozza; a belefoglalt komponensek összességét spektrumnak nevezzük, amely a fény áteresztő vagy visszaverő anyagok sugárenergiája valamennyi faj tájéra főként azonban a fényforrások valamennyi fajtájára - jellemző. Minthogy pedig a fény, keletkezése alapján, a szines benyomások hordozója, adva van a lehetőség, hogy az igényelt benyomásokat a fényforrások megfelelő befolyásolásával hívják létre. Az egyes színeket keverhetjük, mégpedig vagy hozzáadásos vagy elvonásos módszerrel. A hozzáadásos színkeverés, vagy jobban mondva a szines fények keverése, közvetlenül azon az alapelven alapszik, hogy a