Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 1. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 1., Budapest, 1960)

Színpad és közönség

110 C° hőmérséklet mellett az anyagot 45 percig a kemencében hagyjuk. A tartósítási időt attól a pillanattól számitjuk, amikor a hőmérséklet a kemencében elérte a 110 C°-ot. Sz után az idő után levesszük az anyagot a csövecskékről és megfürdetjük a preparáló fürdőben. Az állandósulás /5 perc/ után megszárítjuk az anyagot - legjobban újra a kemencében azonos hőmérsékletnél. Az anyag megdolgozása után a parókát bevizezzük és beáll a második szilárdulás. Újra növeljük a hőmérsékletet 20 C°-kal /130 C°-ra/. A bevizezett paróka megszáradása és a fésülés végső rendezése után elérkeztünk a harmadik, végső szilárdításhoz. További 10°-kal 140 C°-ra növeljük a hőmérsékletet. A szilárdulás kb. 15 percig tart; emellett pontosan ellenőrizni kell a hőmérsékletet. A második szilárdulás után a sapkácskát rátesszük a bevizezett parókára, amely ugyanabból az anyagból készült, mint az első szilárditásnál használt zacskó. Tartósítás Neokallal: Neokal-fürdő alkalmazásánál ugyanúgy járunk el, mint a kénegfUrdőnél. Tartósítás vizzel: Az eljárás ugyanaz, mint a kénegfürdőnél és az állandósító fürdő nélküli Neokalnál. Azt, hogy mikor milyen fürdőt alkalmazzunk, attól függően kell eldönteni, hogy miíyem végső hatást akarunk elérni. A kénegfürdő szilárdan tartősitja a parókát, amely eléggé megmerevül. A Neokal-fürdő kissé szabadabb hullámokat ad neki. A vizesfürdő csak részben hullámos!tja. A döntő azonban az, hogy az első szilárdításnál milyen alakú üvegcsövecskéket használunk. A legfontosabb tényező valamennyi esetben a hőmérséklet marad és az egyes munkaszakaszokban való helyes eljárás.