Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 1. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 1., Budapest, 1960)
Színpad és közönség
reális törzsét a korona és egyéb részek vetitése egészíti ki. Másutt, az "Eljön az idő", az "Ilyen nagy szerelem" c. darabok szinpadravitelének alapját a/ vetités képezi. Hasonlóképpen a Machethben is, ahol az egész szinpadi épitményt következetesen csak a felső és alsó világítás, a vetités, a reflektorkupok és a film kombinációjával alakítottuk ki. A brnoi költészet színháza ez év április 12.-én, népi és müballadák sorozatával megnyitott első estjén olyan tiszta vetítési alakítást értünk el, ahol ez a műszaki eszköz nem csupán illusztráló jellegű, hanem aláhúzza a költő gondolatait. A "Szerelem és bánat" elnevezésű sorozat közvetlenül a DSzinház tevékenységét vette alapul, méghozzá a szinpadi ábrázolásban is, ahol a vetítéssel meghatványozta a költői szó erejét és ezzel igyekezett a nésőt eljuttatni a költészet egész és teljes megértéséhez. Műszaki szempontból fénnyel alakítottunk ki mindent, a környezetet meghatározó jelzésektől egészen a költői mondanivalóig. 3. A "Férgek életéből" szinpadravitelében próbált-e ki uj anyagokat? Ez a szinpadravitel lehetőséget nyújtott számunkra minden hozzáférhető uj anyag céltudatos, bár helyenként enyhén eltúlzott kihasználására. Nem éppen azért, mintha minden áron plasztikus anyagokat akartunk volna alkalmazni, hanem mert meggyőződésünk T és tapasztalataink ezt teljes mértékben megerősítették -, hogy ezek az anyagok sok műszaki lehetőséget kínálnak nekünk. A Szcenografiai Laboratórium ötletéből és kezdeményezéséből indultunk ki és jelmezeken, valamint díszleteken az uj anyagok egész sorát próbáltuk ki, szinpadi alkalmazásuk, külsejük, előnyeik és fogyatékosságaik szempontjából.Például a plaaztilakkal kombinált igelitet a háttér előtt mozgatható fűszálakként használtuk fel. Az alapfelület kialakításában nagy szerepet játszott a plasztilak, mellette a jelmezeken a szilon és a díszleteknél a vinidur. A "Rovarok életéből" szinpadravltele ezeknek az anyagoknak további alkalmazására is rávezetett minket, azokban az esetekben, amelyekben tulajdonságaik miatt kizárólag ezek feleltek meg és mással nem voltak helyettesíthetők. A "Macbeth"-ben vagy az
