Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 1. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 1., Budapest, 1960)

Színpad és közönség

a tényleges szükséglet 3.2 kg.; szükséges azonban, hogy a munkához ennek kb. háromszorosa álljon rendelkezésre, amely szétszóródik a befröcskölt helyeken kívüli, már bolyhositott helyekre és mellettük. A kötőanyag megszáradása után a szabad szálakat porszívóval lehet összeszedni. Megállapítottuk azt is, hogy a befuvásra használt anyagnak teljesen száraznak kell lennie és a kompresszorban a nyomásnak legalább 4 Atm-nak kell lennie. Hosszabb ideig tartó,szünet nélküli fuvásnál előfordult, hogy a szórópisztoly eldugult, bár a szál száraz és finoman fúvott volt. Ez nagyon megnehezítette és késleltette a munkát, mert amig kapkodva kellett tisztogatni a pisztolyt, a rákent alap megszáradt a felületen és újra kellett alapozni. Megállapítottuk, hogy a nedves levegő hosszabb ideig történő ráfuvásával gőz képződik az átmelegedett kompresszorban és az a pisztolyban a szálat átnedvesiti és csomősodásokat okoz. Ez esetben a levegőt a kompresszoron át szabadon kell futtatni,hogy a nedvesség eltávozzon belőle. A szétporlott müszálpihék elleni védekezésre egyszerű maszkokat készítettünk pólyából és vattából, amely hasonlított ahhoz, amit a kórházakban az egészségügyi dolgozók használnak ; jól beváltak. Új anyagok a gyakorlatban 14/1960 /Beszélgetés Milos Tomek állami dijas építőművésszel, a brnol Állami Szinház szcenikai vezetőjével/. 1. Az elmúlt évben megvalósította a "Rovarok életéből" cimü darab érdekes szinpadravitelét; milyen volt szinpadraviteli munkájának alapfelfogása? A Csapek-fivérek komédiájának szinpadravitele számunkra néhány szcenirozási anyag és eljárás próbakövét jelent

ette.Rövid egymásutánban bemutatásra került a brnoi Állami Színházban és a prahai S. K. Neumann Színházban A. Podhorsky rendezővel. Szinpa-