Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 1. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 1., Budapest, 1960)

A Szovjetunió M. Gorkijról elnevezett MHAT-ja mellett működő Színházi Kísérleti Laboratórium munkáiból

A JELMEZEKE ELRAKÁSA ÉS TÁROLÁSA A jelmez-szabó, a szinház szempontjából rendkívül értékes, rábízott, szinpadi jelmezek őre. Ezért kötelességei közé tartozik a jelmezek megőrzése és felügyelete. Amikor a szinész már eljátszotta szerepét a színdarabban, a jelmezeket el kell vinni a jelmezraktárba. A jelmez az előadás végéig, csak abban az esetben maradhat az öltözőben, ha a jelmezes más színészekkel is el van foglalva. Ez az eset csak mint ritka kivétel engedhető meg. Rendszerint az összes jelmezt, fehérneműt, cipőt és a jelmezhez szükséges összes kellékeket azonnal el kell rakni, amint a színésznek már nincs rájuk szüksége. A jelmezeket a helyi jelmezraktárba kell leadni és a megállapított helyükre felakasztani, hogy a következő előadáshoz könnyen meg lehessen találni. Az előadás befejezése után a jelmezes-szabónak be kell menni minden öltözőbe és ellenőrizni, hogy nem maradt-e a jelmez egy része vagy egyes tárgyak az öltözőkben. Ilyen bonyolult és rendkívül fontos a jelmezszabó feladata. Munkája iránti szeretet, annak állandó tanulmányozása, a színész iránt tanúsított tapintatos és figyelmes bánásmód, fegyelem és pontosság, a rábízott értékekkel szembeni gondosság - a jelmezes szakma legfontosabb vonásai. Ez igen felelősségteljes munka a szinház előkészítési részében. A jelmezest a bonyolult szinházi organizmusban szükséges láncszemmé teszi fontosságának tudata a szindarab kialakításának általános folyamatában. A jelmezes nem szabad, hogy megmaradjon szakmai tudása elért színvonalán. Minden uj rendezés, klasszikus, történelmi vagy korszerű szindarab, uj anyagot szolgáltat szakmai tudásának tökéletesítéséhez, az uj jelmezek ós uj elnevezések- megismeréséhez. Ez növeli a jelmezes művészi és műszaki képzettségét, még jobban megerősíti a szinész műszaki segítségének szerepében.