Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 1. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 1., Budapest, 1960)

Színpad és közönség

Y. Gazdasági hatékonyság Levontam már e. következtetéseket a kasirozóanyagok gazdasági hatékonyságáról. Kiemeltem ott a kalkuláció gondolatát,nemcsak a beszerzési költségek, hanem az üzemeltetési költségek alapján is /természetesen a kalkulációt, beleértve a munkát és nem csupán az anyagköltségeket/. A következtetéseket tehát indokolt ismételgetni. A szinpadi textil azonban bonyolultabb értekezésre kényszerit bennünket. Ha összehasonlítjuk pl. az egyszínű selyem árával,ugy a színpadi textil drágább lesz; ugyanez lesz az eredmény a gyártás körülményességének vizsgálata alapján is. Látszólag tehát nem olcsóbbodik, hanem drágul a jelmezkészités. A két értekezéshez hozzá kell tenni egy harmadikat: A szinházi üzem egyesitett gazdaságtanában való közvetett hatékonyaágról, amely a néző számára a nagyobb vonzóerőben és azáltal a növekvő bevételben jelentkezik. Bizonyára nem vitatható, hogy a néző szivesebben nézi meg a tökéletes előadást; a szinpadi textillel pedig alátámasztjuk a drámai alakok tökéletességét, a színészi munkának nagy támaszt és segítséget nyújtunk/érthetően a szinész megnyilvánulása dominál és nem a jelmez/. Itt természetesen már nem gazdaságtanról, hanem a szinház nevelő jelentőségéről van szó. VI. Záradék E záróközlemény célja: Tisztázni az előregyártás fogalmát a szcenográfiában és kiküszöbölni a fogalmak összekeverését. Ez egészben véve sikerült, annak bizonyítáaával együtt, hogy milyen utat kell követnünk ma; a cikk következtetéseit ugyanis nem lehet statikusan, vagyis mint változhatatlanokat és állandóan érvényeaeket elfogadni, hanem dialektikusan, vagyis mint a probléma rendszeres fejlesztésének kiútját. A Szcenografial Laboratóriumban végzett kísérleti munkák kollektiv eredményei, ahol elméleti becslések és a belőlük levezetett módszer alapján el-