MAGYAR SZÍNPAD 1907. május (10. évfolyam 119-149. sz.)
1907-05-11 / 129. szám
1907. május 10 7 Budapesti színpadok. Budapest, május 11. A Magyat Királyi Operaház-bavi Arnoldson Sigrid asszony e héten még egy estén vendégszerepel: holnap, vasárnap, amikor a Mignon-t ismétlik meg, melynek legutóbbi előadásakor már a délelőtti órákban miden jegy elkelt. Anthes György nyári szabadságidejének megkezdése előtt ma este lép fel utóljára, a Lohengtin-ben. A Nemzeti Szinház- ban ma van a premierje Romain Coolus Sabrier Antoinette czimü drámájának. Az újdonság vasárnap kerül másodszor előadásra, mig vasárnap délután Sardou vígjátéka, A mult szerepel a műsoron. Hétfőn este Romeo és Julia kerül előadásra. * A Vígszínház hetét a berliniek vendégszereplése tölti ki. Ma és holnap, vasárnap, Wedekind Frank diáktragédiáját, a Tavaszi ébredés- t játsszák. Ma délután a Szinészegyesülel színésziskolája rendez vizsgálati előadást. Vasárnap délután a Salome-1 és a Déryné ifiasszony-1 adják. A Magyat Szinház-ban tegnap este került 175-ödször szinre A vig özvegy, mely természetesen ezután is állandóan betölti a műsort, mindig M. Szoyer Ilonával a czimszerepben. Vasárnap délután is, este is fellép a diadalmas sikerű opereltben a művésznő. ;f r—ásisá "S ízü * : : A Királyszinház-ban a jövő hét csütörtökjén kezdődő Salome-előadásokig az Aranyvirág nagysikerű felelevenítése tölti be a műsort. A Martos-Huszka operett vonzóereje a nyári melegben is épen oly erősnek bizonyul, mint a daljáték első pályafutásán, s az eddigi telt házak közönsége lelkesen ünnepelte Fedák Sárit, a kinek ez a szép alakítása művészi érettségben és fényben három év óta nagyon sokat nyert. Mellette Környei és Hatmath Ilona szép énekéért, Sziklai kaczagtató tréfáiért, Rátkai pedig főleg groteszk tánczáért kap sok tapsot Közben már zenekarral és díszletekkel folynak a Gőte Gábot próbái. Holnap, vasárnap délután A csibészkirály kerül előadásra. * A Fővátosi Nyári Szinház- ban ma este A fekete tenorista czimü operettet adják elő uj rendezés mellett, uj betanulással. Holnap, Vasárnap a Kuruczfurfang czimü népszínmű kerül előadásra, mig délután a Nebántsvirág czimü operettet adják. „Tavaszi ébredés". — Wedekind Budapesten. — Három évvel ezelőtt adták Bt ahm-é k Wedekind egyik darabját a Vígszínház- ban. Erdgeist volt a czime. A közönség csak közepes érdeklődést mutatott. És ez az érdeklődés is inkább a szereplőknek volt köszönhető, mint a darabnak. Tudták, hogy Eysoldt Gertrud kitűnő a démóni hősnő szerepében és körülbelül sajnálták, hogy az olyan kitűnő művésznő egy félbolond, különczködő irócska müveire pazarolja erejét. Eysoldt Gertrud azonban, a ki a Wilde Salomeját is előbb játszotta, mint bármely német színésznő, ezúttal is mutatta, hogy kitűnő az érzéke. Wedekind ma már a legdivatosabb irók egyike, a Frühlingserwachen két előadására pedig elkapkodták a jegyeket. Wedekind abban a kellemes meglepetésben fog részesülni, hogy magyar földön ismerik és értékelik, tudják, hogy kicsoda és megbecsülik reformátori működését. Kár, hogy müvének csak utolsó részében lép fel, de viszont az alak, a melyet személyesít, rendkívül megkapó és érdekes. Wedekind körülbelül egy évtizede szerepel az irodalomban. Abban a gárdában találkozunk először, a mely a Simplicissimus-1 megalapította és csodásan felvirágoztatta. Versei iskolát csináltak és a Wedekind modora csakhamar megszülte a fiatal iró csodálóinak és ellenségeinek áborát. Mert akárhányan vannak is, a'kik csodálják és akármennyire is növekedik ezeknek száma, gyűlölködő ellenségeinek tábora is hatalmas és valósággal dühöngve emlegetik, hogy közönséges, buja, czinikus, aljas. De annál lelkesebben hirdetik róla bámulói, hogy szellemes, nemes és fenkölt. Tehetetlennek, dadogónak, kontárnak mondják ellenségei, művésznek, páratlanul tökéletes technikával rendelkezőnek, elragadóan újszerű erővel megáldott poétának hirdetik barátai. Nálunk az ilyen háborúskodásnak nem volna semmi értelme. Wedekind a mi irodalmunkra, a mi társadalmunkra nem gyakorolhat hatást. Mi az ő müveit a berliniek előadásában •molyan tanfolyamszerűén nézhetjük, hogy hát milyen is ez az ultramodern német Iiteratura. Milyen az a tragédia, a melylyel a lantpengető variété-versfaragó, a ki a kabarét publikuma előtt maga dalolta szerzeményeit, előrenyomult a legtöbbször adott, a legtöbbet emlegetett színpadi szerzők sorába. Az is igaz, hogy ama szerzők közé tartozik, a kiknek legtöbb müvét tiltotta be a czenzura, dehát mikor volt könnyű a próféták dolga saját hazájukban? A Tavaszi ébredés tárgya a színpadon a lehető legújabb. A társaságban ugyan roppant sokat emlegetik a fiatalság felvilágosításának kérdését, de színpadra még nem merte vinni senki. Mondják, hogy Wedekind sem szánta színpadra a maga drámai jeleneteit és csak Reinhatdí volt olyan merész, hogy közönség elé vigye a szegény gyermekeket, a kik még azt sem tudják, elpusztulnak. De akárhogy van a dolog, a közönség érdeklődéssel fogja hallgatni ezt a tragédiát és sokat fog róla gondolkozni. Ez is olyan mü, a melyről el fogják mondani, ha magyar ember irta volna, soha szinre nem kerül és ebben lehet is valami igaz, de az egész világon ritkítják párjukat az olyan egyéniségek, a milyen Wedekind, a ki a ki gunyoltatás, a lenézés, a gyűlölettel telt üldözés ezernyi kínszenvedésein keresztül is halálmeg vetéssel harczolt a maga eszméiért és ezzel a szívóssággal tudta meggyőzni az embereket, hogy igenis istentől megáldott iró, a ki mellett nem lehet elhaladni, a kivel szóba kell állni, a kit lehet támadni, de a kit lehetetlen nem csodálni. Togo. A kulisszák mögül. Budapest, május 11. Sabrier Antoinette. — Beszélgetés P. Márkus Emiliával. — A Nemzeti Színházimat premiérjének külön szenzácziója lesz P. Márkus Emilia, a ki ezúttal megint nagy művészeiéhez méltó szerephez jutott. Párisban Rejane asszony játszotta ezt a szerepet és szenzácziós sikert aratott benne. Az aj kreácziója alkalmából felkerestük a művésznőt, hogy beszélgessünk vele a szerepről. — A darabról, — mondta, a mikor a szinház udvarán megszólitottam, — ne kérdezzen 1 sokat Legjobban szeretném, ha egyáltalában semmit se kérdezne, hanem elolvasná és azután elmondaná, mi a véleménye Romain Coolus Sabrier Antoinette-\érő\. — Bocsánat, nagyságos asszonyom, de én éppen az Ön véleményére vagyok kíváncsi. — Nos hát, ha már minden áron nyilatkozatra akar birm, elárulom Önnek, hogy ez egy nagyon drága darab. _ ? — Látom, nem érti, hogy mit akarak ezzel mondani... Hát tudja kérem, nálunk a színháznál az olyan darabokról, a melyekhez nagy toilette-ek kellenek, azt szoktuk mondani, hogy drága darab. — Tehát az Antoinette Sabrier. .. — Ugy van — folytatta Márkus Emilia — Antoinette Sabrier izig-vérig elegáns, párisi nő. De nemcsak a ruházkodásában előkelő hanem a lelkében is. A darab levegője végtelenül finom, alakjai, egy-kettő kivételével, nobilisak, de mind igaj zak . .. Persze, hogy a darab sikere milyen S lesz, azt előre nem tudom megmondani. Tudja, én elvből nem foglalkozom jóslássá!. A közönget annyira souverainnek tartom, hogy semmilyen irányban nem akarom preokkupálni ... És higyje el, ez hiába való is volna, mert a mi közönségünk sokkal önállóbb az Ítéletében, semhogy szuggeráltatni hagyná magát bárkinek a felfogása által. — „A nászinduló" sikerét sem merte volna előre megjósolni? — kérdém ezután. — Nem. Csak a premieren a második felvonás elején vettem biztosra. — Miért éppen akkor? — Hát . . . babonából. A második felvonás elején ugyanis meggyújtottam a vizforraló kanna alatt a borszeszt, ez kiömlött és lobogó lánggal végigfutott az asztalon. A közönség hirtelen megijedt egy kicsit, én azonban egy pillanatig sem veszítettem el lélekjelenlétemet, hanem teljes hidegvérrel az abrosz egyik végét ráborítottam a tűzre s elfojtottam . . . Ettől a pillanattól kezdve nem kételkedtem már a sikerben. — Vájjon, nincs egy ilyen vizforraló kanna az Antoinette Sabrier-ben is? — Sajnos nincs, hanem helyette van lobogó szenvedély, a mi remélem a közönség közt fog gyújtani. Figaro. A papa lánya. — A legérzékenyebb színházi néző. — A Népszínház művészgárdájának volt tagjai elszéledtek a szélrózsa minden irányába. Egy kis részük várakozási állományba helyezte magát, a másik, nagyobb rész vendégszerepelni indult vidékre. Azok közül, a kik Budapesten maradtak, mégis vendégszerepelnek, valók Szirmai Imre és Kiss Mihály. Szirmai most a Kitályszinház nyári revüjében fog vendégszerepelni, Kiss Mihály pedig kirándul a városligetbe és Feld papa társulatánál vendégszerepelget. Legutóbb is A falu rossza egyik előadásában lépett fel a Városligeti Nyári Szinház-ban és eljátszotta régi hires szerepét, Göndör Sándort, mely legsikerültebb alakításai közzé tartozik. A Népszínház népszerű, „Kiss Mukkjának feliépésére zsúfolásig megtelt a Feld papa arénája. A közönség a második felvonás drámai erejű nagy jelenetei után kihívta a szereplőket, majd kitódult, hogy a felvonásköz alatt a városligeti jó levegőt élvezze. Az aréna „foyer"-jában bájos kép ragadta meg a kijövőket: egy négyesztendős siró leánykát csititott a mamája. A kövér könycseppek sürü egymásutánban potyogtak a fehér ruhácskára, s görcsösen csuklott föl a zokogása. — Csillapulj te kis csacsi, — csitítgatta a mamája — lásd, kinevetnek a nénik, meg a bácsik. Dehogy is nevették ki. Ellenkezőleg, sajnálkozással vették körül és érdeklődéssel kérdezték a nagy szomorúság okát: — Beteg a kicsike? — Talán a szép ruháján esett kár? A mama hálás mosolylyal nézett a tudakozódókra (melyik szülő nem boldog, a mikor gyermekét szeretet környékezi 1) aztán restelkedve felelte: — A kis bolond mindig sirva fakad, ahányszor az apja szomorú hangon beszél a színpadon. — Az apja? A kis baba sírástól elfojtott hangon magyarázta : — Igen... a papa ... Kiss Muki... R. Színházi élet Buda est, május 11. Plágium-pör. — Richepm és Belasco. — Jean Richepin-nek, a népszerű franczia költőnek érdekes pöre folyik Belasco Dávid, a Pillangókisasszony amerikai szerzője ellen. Richepin ugyanis nemcsak költő, hanem ügyes drámaíró is, viszont Belasco nemcsak drámaíró, hanem rendkívül ügyes impresszárió is. A mikor néhány éve Párisban járt, fölkereste Richepin-1 és egy drámát kért tőle,
